Hívás Isten igéjének hallgatására
„Csak Istennél csendesül el lelkem, tőle kapok reménységet.
Csak ő az én kősziklám és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom.
Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten.
Bízzatok benne mindenkor, ti népek, öntsétek ki előtte szíveteket,
Isten a mi oltalmunk!”
(Zsoltárok könyve 62,6-9)
„Itt van az ősz, itt van újra…” ismerjük Petőfi Sándor versének kezdősorát. A nyári hónapok után Isten kegyelméből az ősz idejébe lépünk, ami gyülekezetünk életében azt is jelenti, hogy hagyományainkhoz híven megkezdjük rendszeres istentiszteleti rendünket. Vasárnaponként, kivéve a hónap első vasárnapját, délután 17.00 órai kezdettel a Bécs-Belvárosi református templom harangjai a magyar istentisztelet alkalmára hívogatnak felnőttet és gyermeket egyaránt. A harang szava hív mindnyájunkat az Isten előtti elcsendesedésre, könyörgésre, hálaadásra, hitbeli növekedésre, a gyülekezet közösségébe.
Gyertek és tapasztaljátok meg Testvéreim, hogy az Úr, a mi Istenünk, igéje által megerősít, felüdít, reménységgel táplál. Legyen ünnep a hétköznapok után a vasárnapi istentisztelet, a lelki elcsendesedés és a testvéri találkozás. Erre hívunk mindnyájatokat, hogy megtapasztalhassátok és megélhessétek azt a békességet és szeretetet, amit csak a mi jóságos Istenünk adhat az ő Szent Fia által mindnyájunknak.
* * *
Feladatot kaptunk Urunktól a tesvéri szeretet jegyében
„Szeretett testvérem, hűségesen jársz el mindabban, amit a testvérekért teszel, még az idegenekért is…Nekünk tehát fel kell karolnunk az ilyeneket, hogy munkatársakká legyünk az igazságban.”
(János harmadik levele 5.és 8.versei)
Tapasztaltuk Testvéreim mindnyájan az utóbbi időben, hogy gyülekezetünkben a régiek mellé új testvérek ültek a templompadokban. A világban történő változások, a társadalmi, gazdasági folyamatok hatására sokan vállalták az új életnek és otthonnak megteremtését szülőhazájuktól messze, idegen földön, többek között itt, Ausztriában is. Ebben a történelmi időben, jelenünkben, nekünk is feladatot jelöl ki az Úr a testvéri szeretet jegyében. Legyen nyitott a szívünk a hozzánk látogató testvérek befogadására, hívására. Segítsük őket egy jó szóval, köszöntéssel, hogy otthont találjanak közösségünkben. Így kérlek szeretettel mindnyájatokat, hogy tartsuk feladatunknak azt, ha új arcot látunk, megszólítsuk, behívjuk az istentiszteletek utáni közös beszélgetések alkalmára. Ha tanácsot, segítséget kérnek tőlünk, igyekezzünk segítségükre lenni. Gondoljunk vissza azokra az időkre, amikor nekünk volt szükségünk egy befogadó hívásra, amikor egy kedves szó, segítő jobb érkezett hozzánk. Ha pedig ez a mi életünkben nem így lett volna, akkor gondoljunk arra, milyen rossz is volt az. Indítsa szívünket a közösség vállalására az új testvérekkel az a csodálatos dolog, mikor az úrvacsora közösségében Krisztus által egy testté formálódunk és a gyülekezet tagjain kiformálódik Krisztus arca.
„Asztalodnál egyesítsél minket szívben, lélekben; Magas célunkra segítsél, s köss össze szeretetben, hogy így imádva Atyánkat, szeretve embertársunkat kövessük nyomdokodat, s nyerjük meg országodat!”
(MRÉ 262.dicséret 12. vers)