Útaid, Uram mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem,
Te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem.
És vezérelj engemet a Te szent igaz Ígédben,
Oltalmazd életemet, mert benned bízom, Úr Isten.
(Református énekeskönyv, 25. zsoltár 2. verse.)
Pünkösd ünnepén, 2011. június 12-én 17.00 órakor konfirmációra kerül sor az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat bécsi közösségében.
Pünkösd alkalmából, a Szentlélek kitöltetésére emlékezvén megterítjük az Úr szent asztalát.
Ezen ünnepi alkalomra, a konfirmációi hitvallástételre és az úrvacsora közösségébe hívogatunk minden kedves Testvérünket.
Az Úrnak legyen hála azért, mert idén, 2011. június 12-én, pünkösd ünnepén 6 fiatal Testvérünk az Úr Isten és a gyülekezet színe előtt vallást tesz hitéről.
Fiatal Testvéreink vasárnaponként részt vettek a konfirmációoktatás alkalmán. A hitbeli nevelés során célunk volt a konfirmandussal megértetni hite alapigazságait az Apostoli Hitvallás alapján. A konfirmandus így hallott a Teremtő Istenről, Megváltó Krisztusról, Megszentelő Szentlélekről, a bűnből való megigazításról és megszabadításról, az örök élet ígéretének megismeréséről a Szentírás alapján. A szent sákramentumok, a látható Igék jelentőségét hangsúlyozván buzdítjuk a hit fiatal harcosait, hogy a keresztségben ismerjék fel Isten kegyelmének elhívó szeretetét, az Úr szent vacsorájában pedig velünk közölt bocsánatát Fiában, áldozata által üdvöt adó megváltásának tényét. Imádkozó keresztyén életre buzdítjuk, az egyházért, gyülekezetért felelősséget vállaló tagokat igyekszünk nevelni.
Miért fontos, hogy az ember hitéről vallást tegyen?
Megismeri életének értelmét és célját. Hittel és értelemmel is látja, hogy a Teremtő Isten gyermeke Jézus Krisztus által. Annak a szeretetnek és kegyelemnek a kötelékében él, mely megerősíti őt életének minden napján. Az Istenbe vetett hit felelős, becsületes, elkötelezett, a másikat elfogadó, az elesettet támogató, az evangélium öröméből élő embert formál, aki mind az életben, a családban, a hivatásban, a társadalomban megtalálja helyét. Felismeri Isten gazdag áldását életében, feladataiban, ami hálaadásra indítja szívét. Mindezeken felül az örök élet ígéretének ajándékát hiszi és vallja. Annak biztos tudatában él, hogy az Úr Jézus Krisztus tulajdona, ahogyan a Heidelbergi Káté első kérdésének válasza vallja:
Micsoda tenéked életedben és halálodban egyetlenegy vigasztalásod?
Az, hogy mind testestől, mind lelkestől, mind életemben, mind halálomban nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak a Jézus Krisztusnak a tulajdona vagyok, aki az Ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett és engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy az én mennyei Atyám akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről, sőt inkább szükséges, hogy minden az én boldogságomra szolgáljon. - Ezért Ő, Szentlelke által, az örök élet felől engem is biztosít és szív szerint hajlandóvá és késszé tesz arra, hogy ezentúl Őneki éljek. (Heidelbergi Káté 1. kérdése és válasza)
Az ünnepi istentiszteleti után szeretetvendégség terített asztalai körül gyűlhetünk össze.