A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia.” Ekkor visszaemlékeztek az ő szavaira, és visszatérve a sírtól, hírül adták mindezt a tizenegynek és a többieknek. (Lukács evangéliuma 24,1-9)

A munkás hétköznapok, a szürke mindennapok után húsvétkor az ünnep magaslatain járunk. Húsvét vasárnap, Krisztus feltámadásának napja ennek az ünnepi magaslatnak a csúcsa. Húsvét kitekint, kilép ebből a tapasztalati, empirikus világból és a mennyei világ erőit és fényét árasztja szét. Húsvét ünnepe azt jelenti, hogy az élet győzött a halál felett.

Induljunk el lélekben az asszonyokkal együtt a húsvét kora hajnali történéseken keresztül az ünnep első magaslataira. A tapasztalati, empirikus világ menetét csodálatos és félelmetes események sora zavarta meg. Olyan természeti és természetfeletti jelenségekről olvasunk az igében, melyek közlik velünk, hogy húsvét hajnalán milyen hatalmas erők mozdultak meg. Harc folyt, nagy küzdelem, és végül győzelem történt: Jézus Krisztus harmadnapon feltámadt! A halál hatalma ellen támadtak az élet erői. Jézus Krisztus feltámadásakor mennyei erők avatkoztak be a küzdelembe. Földrengés volt, angyali jelenés történt, a római hatóság által lepecsételt malomkő elhengeríttetett a sírbarlang bejáratáról, a sírt őrző katonák szinte holtra váltak.

Húsvét hajnalán a természet rendje megfordult: eddig az élet után jött a halál, most a halál után az élet! Húsvét Isten hatalmának diadalma, mert Ő nem engedte, hogy egyszülött Fia a halottak birodalmában maradjon, és teste elmúlást lásson. Természeti és természetfeletti erőket állít tervének megvalósításába, mert övé minden hatalom mennyen és földön. Mindezen történések arra bátorítanak bennünket is, hogy vegyük észre a saját életünkben ezeknek az erőknek a kiáradását. Hányszor és hogyan mozdultak meg mennyei és földi erők, amikor bűnből szabadított, bajból vezetett ki bennünket az Úr. Amikor betegségből kigyógyított, amikor gyászban, fájdalomban vigasztalt. Jézus Krisztus feltámadása záloga annak, hogy a mi életünkben is az örök élet erői már most munkálkodnak és javunkat, üdvösségünket, boldogságunkat és békességünket szolgálják.

Milyen szokatlan dolog történt még húsvét reggelén? Az örökkévaló Atya ahogyan Jézus születésekor, a feltámadáskor is angyalra, az Úr küldöttjére bízta a mennyei üzenet kihirdetését:

„Ti ne féljetek! Mert tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek. Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.” (Máté 28,5-6)

Az Úr angyala örömhírt, evangéliumot, igét hirdet. Isteni kijelentés hangzik húsvét hajnalán!

Ahogyan a húsvéti énekünkben is énekeljük:

„Győzelmet vettél, ó, Feltámadott! Dicsőséggel fényes a diadalod!

Magas égből szállt le angyali követ, Hogy elhengerítse a nehéz követ.”

Az angyal által közölt húsvéti örömhír, isteni kijelentés vigasztalja és erősíti az asszonyokat és bennünket is: „Ti ne féljetek!” Akik Krisztust keresik, akik hozzá tartoznak, azok életében legyőzetett a félelem. Annyi félelem van az emberekben egy egész életen át. Félünk a holnaptól, a kudarctól, a szenvedéstől, s legfőképpen a haláltól.

De Krisztus feltámadt és legyőzte a félelmek és a halál erőit! Micsoda bíztatás lehetett az asszonyoknak, amikor az angyal azt mondta, hogy „ti ne féljetek, mert megmondta nektek.” Bezzeg a Jézus sírját őrző katonák, nemcsak a számonkéréstől, de a történtek megtapasztalásától és a látottaktól is megrettentek.

Testvéreim, Jézus nekünk is megmondta, „én élek és ti is élni fogtok!”

Ezt a bizonyosságot énekeljük a húsvéti dicséretben is:

„Mért félne szívem? Él az én Uram, Békesség Királya, benne nyugta van,

Ő a diadalmam, pajzsom, életem, Szívemben már nincsen semmi félelem.”

Az angyali szó ma a hirdetett Igében és a látható Igében, az úrvacsorában szól hozzánk. Halld meg és lásd meg: ezt tette érted Jézus! Meghalt és feltámadott, hogy leoldja a lelkedről a félelem bilincseit, hogy feloldozzon a bűneid terhe alól, és az üdvösség bizonyosságát ajándékozza neked.

A húsvét titkának e magaslatán csak hittel lehet járni.

Kérjük el Istentől ezt az erős hitet, és ő kész megadni mindnyájunknak!

A természet és a természetfeletti világ erői, az angyali hírhozó után a húsvét magaslatának csúcsára érünk: a feltámadott Krisztus személyesen pecsételi meg a róla szóló örömhírt.

Személyesen találkozik az asszonyokkal. Hozza számukra és nekünk is a régi helyett az új életet, a földi helyett a mennyeit. A szomorúság és a félelem helyett az örömöt. Ahogyan az Úr üdvözli és megszólítja az asszonyokat, az a kegyelem és a befogadás hangja. Életörömöt ajándékoz nekik, mely a félelmüket feloldja és az életüknek új irányt szab. A feltámadott Úr ma minket is ilyen személyesen keres és a mi életünket is meg tudja változtatni. Hozzánk is ilyen közel jön a feltámadott Úr az új élet, az örök élet valóságával, és találkozni akar velünk is ezen az ünnepen. Ezért szólít meg személyesen bennünket Igéje által, s ezért kínálja majd testének és vérének jegyét az Úr asztalánál. Így válhat a húsvéti találkozás életet megváltoztató találkozássá.

A húsvét titka, magas csúcsa: találkozni a feltámadott Úrral,
szívünkbe engedni drága szavát és részesedni feltámadásának erejéből.

Az ünnep magaslatai után vissza kell majd menni a hétköznapok völgyébe, a mindennapok kanyargós és rögös útjaira. De már ennek az életet fordító találkozásnak az örömével mehetünk mi is tovább, és hírül adhatjuk atyánkfiainak, a ránk bízottaknak, hogy a halál fölött teljes a győzelem!

A Feltámadott Úrral való személyes találkozás nem a végállomás, hanem a kiindulópont. Indulni kell tehát, mert van küldetés is! Menjetek – adjátok hírül!

Az asszonyok is így váltak Jézus feltámadásának tanúivá, mikor ezt a húsvéti küldetést teljesítették. És ma is van üzenete a feltámadott Úrnak a félőkhöz, a tagadókhoz, a keresőkhöz, a szétszéledtekhez, azokhoz, akik vereséget szenvedtek. Azokhoz küldi az asszonyokat, akik nem vállalták őt, akik magukat mentegették. Éppen ezért a bűnös, bizonytalan, kiábrándult, reményvesztett, hitben erőtlen tanítványi seregért halt meg és támadott fel. És miértünk, mai keresztyénekért, és a 21. század Isten nélkül élő emberéért. Ezt kell hírül adnunk nekünk is.

Kedves Testvéreim! Húsvét ünnepének magaslatain járva, a Feltámadott Krisztus erejének hatósugarában, küldetéssel a szívünkben hirdessük mi is ezt a mindent elsöprő örömhírt:

„Ujjongj, Isten népe, hirdesd szüntelen, Jézusé a végső, döntő győzelem!”

Ez a Feltámadott Krisztusban kapott és nyert győzelem töltse meg az ünnep és az életünk napjait. Ámen