És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.
(Máté evangéliuma 27,51)

Bécs belvárosában található Mihály templomban (Michaelerkirche) idén az oltárt egy 140 négyzetméteres, 20 darabból álló piszkos, tűzzel kiégetett, esőáztatta lepedőből összevarrott művészi alkotás takarja a böjt idejében. Megdöbbentett, egyben megérintett és gondolkodóba is ejtett a bécsi művész alkotása és kijelentése: „A böjti lepellel a jelen világ állapotát próbáltam bemutatni.” A látvány önmagáért beszél: a füsttel, hamuval, szénnel, földdel „színezett” esőáztatta alkotás a világ sokféle válságát, a szenvedést, a védtelenséget, a törékenységet, a megsebzettséget, a fájdalmakat, a hányatott életsorsokat hivatott bemutatni. Kíméletlenül tükrözi világunk mezítelen valóságát, a bennünk és a körülöttünk levő megrázó sebeket. Képletes, látványos böjti üzenet, mely elindít bennünket a kereszt felé.

A jeruzsálemi templomban a szentek szentjét egy díszesen szőtt kárpit választotta el a külvilágtól. Ide évente egyszer léphetett be a főpap, hogy bemutassa az évenkénti nagy engesztelő áldozatot és így váltságot szerezzen a népnek.

Jézus halálakor ez a díszes kárpit felülről az aljáig kettéhasadt, mert a világ bűnéért bemutatott egyszer és mindenkorra érvényes áldozat a Golgota hegyén elvégeztetett. Tulajdon vérén szerzett váltságot a benne hívőknek és mindazoknak, akik elindulnak a kereszt felé.

„Nem is bakok és bikák vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett.” (Zsidókhoz írt levél 9,12)

A 21. század tűztől, füsttől szennyezett, vértől és könnytől áztatott világában a fájó, a tagadó, a széttört lelkek és életek miértjei sokszor elválasztanak, de egyben közelebb is visznek az Istenhez.

Az idei templomi 20 darabból összevarrt böjti lepel egyik szép üzenete, hogy ez a sok bajban, s küzdelemben meghajszolt, megvetett világ, mely szent megújulásért eped, összetartozik. Bár a varrások, mint az összevarrt sebek hegei, látszanak, de a gyógyulást, a reményt is hordozzák mindenek ellenére. Ennek a gyógyulásnak ma is megváltó helye a golgotai kereszt, mely azt üzeni nekünk a böjt útján, nagypéntek és húsvét felé, hogy Isten ilyen megváltó módon, egészen a halálig kiszolgáltatta magát ennek az ellentmondásos világnak, hogy a világ válságainak szétszaggatott, bennünket is beborító leple kettéhasadjon és egyenes utunk lehessen az Atyához.

„Mivel pedig, atyámfiai, teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által, (…) járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akinek a szíve megtisztult …” (Zsidókhoz írt levél 10,19-22)”

A törékeny és beszennyezett világunk állapota, melyet a Mihály templom böjti rongyos leple is szimbolizál és kiábrázol, oly sokszor elválaszt, elszakít bennünket a kereszttől, ahol a megváltás, az új élet, a jövő reménysége fakad. Böjti utunkon jussunk lépésről lépésre közelebb ehhez a kereszthez, melyre feltekintve meg fogjuk tapasztalni, hogy a mi életünkre is árnyékot vető rongyos lepel felülről az aljáig kettéhasad és ránk ragyog a húsvéti fény, az örök élet reggelének mennyei sugara.