Mikor pedig az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: „Boldog az, aki Isten országának vendége.” Ő (Jézus) pedig a következőképpen válaszolt. „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg. A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. (…) Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat. A szolga azután jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely. Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
(Lukács 14,15-18. 21-23)

Karácsony egyik meghatározó helye a szépen feldíszített otthonban az ünnepi asztal, ahol egybegyűlnek a családtagok, a rokonok, a barátok, a vendégek. Az ünnepi vacsora előkészítését tudatos tervezés, szervezés, sok munka előzi meg. A vendéglátó minden téren igyekszik kitenni magáért, hogy a maga részével is emelkedetté tegye az ünnepet. Mikor elérkezik a nagy nap és már minden kész, akkor örömmel és kissé türelmetlenül várja, hogy megérkezzenek a meghívottak, a talán régen látottak, esetleg a messzi távolból érkezők. Mekkora csalódást jelentene a hosszú ideje készülő házigazdának, ha minden szeretettel hívott és várt vendég valamilyen olcsó kifogás ürügyén lemondaná az érkezését.

Isten a régmúltból elgondolt ünnepi vendégségébe hív mindnyájunkat. Ennek a nagy örömünnepnek meghívóját Jézus Krisztus nyújtja nekünk, tőle vehetjük át személyesen. „Immár minden kész, várunk rád szeretettel, számítunk rád, külön helyet készítettünk számodra, nagyon várjuk az érkezésedet.” De talán a ma emberének minden sokkal fontosabb, mint az Istennel, az Ő jelenlétében töltött ünnep és a kifogásokból is akad bőven.

Jézus születésével Isten megnyitotta a nagy mennyei bankett ajtaját mindenki előtt és szíve vágya, hogy megteljék az Ő háza. Ezért szép és felemelő ennek a mennyei vendégségnek egyfajta előképeként megünnepelni karácsony ünnepét, melyen a mai kifogások, ürügyek, elutasítások ellenére is elvitathatatlan védjegy Jézus születése, Isten aláhajló szeretetének megjelenése közöttünk.

Vágyjuk és várjuk ennek a nagy vacsorának a légkörét és hálaadó szívvel köszönjük meg Istennek, hogy annyiféle módon és formában utat készített, hogy elérjen bennünket, és Jézusban mi is az ő vendégei lehessünk majd. Így legyen személyes megtapasztalás számunkra ez a boldogmondás: Boldog az, aki Isten országának vendége. Pilinszky János kifejezően írja le annak az ünnepi asztalnak a sajátosságait, ahová mi is meghívottként érkezhetünk:

„Add, Istenem, hogy a világ kisimuljon és elcsendesedjen bennem és mindenkiben. Hogy az éjszaka csöndjében asztalodhoz ülhessek, ahhoz az asztalhoz, ami mellől senki se hiányozhat. … Igen, hogy helyet foglalhassak már most egy rövid időre annál az eljövendő asztalnál, amit egy öröklétre megígértél, s aminek egyedül a te békéd a lámpása, eledele és terítéke.

Ennél az asztalnál mindenkinek akad egy szék, s mindenki a maga eleve kijelölt, ezerszer áldott helyére kerül – annyi vita, helycsere és zűrzavar után.” (Pilinszky János Imádságért, Új ember 1979.10.07)

Áldott karácsonyt, békés ünnepszentelést kívánok a Testvéreknek és szeretteiknek!
Az új esztendőben Jézus Krisztus kegyelme, Isten szeretete
és a Szentlélek közössége legyen és maradjon mindnyájunkkal!