Az utolsó hónapokban, években egyre többször használtam az igehirdetések során azokat a szavakat, hogy halmozott válságok, fokozott nehézségek, bizonytalan jövő és hasonlókat. Azt is sokszor ismételtem, hogy az ember szíve vágya, hogy jó lenne, ha véget érne ezeknek a ránk zúduló nehézségeknek, bajoknak az árja és békés, nyugodt, szeretetteljes életet élhetnénk. De azt tapasztaljuk, hogy a világ történéseiben örvénylő bajok egyre nagyobb hullámokban törnek az emberiségre és egyre többeket temetnek maguk alá. A félelem és a bizonytalanság miértjeitől egyre hangosabb a világ. Egyre több a fájdalom, a félelem, az aggodalom. Az emberek által tökéletesnek hitt világ, melyet a csúcstechnika, a magasba szárnyaló emberi tudás ural, megdőlni látszik.

Bizonyára az elmúlt hetek legfőbb hírei, a törökországi és szíriai nagy földrengés tragédiája mindenkihez eljutott. Az egyik rövid híradás címén megakadt a szemem: Üzenet a pokolból. A magyar mentőcsapat egyik férfitagja üzent haza, hogy a szerettei ne aggódjanak: „Szia életem! Minden ok velünk. Nagyon jó a csapat. Szeretek velük dolgozni, még itt, a pokolban is…”

Sokan a világ minden tájáról azért érkeztek a földrengés sújtotta pokolba, hogy emberi életekért küzdjenek. Embereket, időseket, felnőtteket, gyermekeket és még állatokat is megmentsenek a rájuk dőlt hatalmas tömbök és törmelékek alól. A legtöbb emberben együttérzést, fájdalmat váltottak ki a híradások képei és a tudósítások, távolból is azért imádkoztak, vagy ha nem ezt tették, akkor drukkoltak, hogy minél több emberi életet megmentsenek.

Kedves Testvérek! A mai világban az emberiség azt hiszi, sőt határozott meggyőződése, hogy elég jól elvan Isten nélkül. És közben egyre nagyobb pokollá válik a földi élet körülötte. Persze amikor ez történik, akkor a határozott meggyőződésű istentagadó azért odaveti a keresztyének, az egyház, vagy a hívő felé, hogy milyen Isten az ilyen? Erről már sokat beszéltem, most nem is akarom boncolgatni. De sajnos ez azért visszatérő elem az igehirdetésekben, mert ez van a világban, a hitetlenségtől megvakult emberek életében. De most tényleg egészen más megvilágításba szeretném ezt helyezni.

Képzeljék el azt a Testvérek, hogy Isten nézi a teremtett világot és a saját képmására teremtett embert és amit lát, az elrettenti, könny szökik a szemébe, szánakozás, féltés, aggodalom vesz lakozást a szívében. Fáj neki ez a látvány: az ember a földi pokolban.

Még szívfacsaróbb számára ezen túllátva, mert tudja, hogy ezt aztán az örökkévalóság pokla követi majd. A szerető Atya látja, hogy a tékozló fiak mennyire szenvednek a világ kísértései, a testi és lelki sebek fájdalmai, a disznóvájúk mellett az egzisztenciális harcaik között a maguk által „megálmodott”, elképzelt és megalkotott földi pokolban. A földi pokol romjai alatt szenvedő minden életet megkönnyezi, szíve sajdul bele és érte. És a világ kezdete óta már készen áll a terv: Isten mentőalakulatot küldd a földi pokolba – Jézus személyében.

A bennünket következetlenségig annyira szerető Isten eljön a földi pokol nyomorúságai közé, hogy a ránk nehezedő bűntől terhes, súlyos romok alatt megkeressen és életet mentsen. Mert neki is minden élet számít! Ugyanúgy, vagy talán még jobban, mint ahogyan a földrengés minden egyes áldozatáért erőt, izmot, lelket megfeszítve küzdöttek a mentő alakulatok minden egyes életért!

Képzeljétek el Testvéreim, hogy Jézus így küzd értünk, a mi életünkért is! Kivétel nélkül minden egyes emberért! Mert tudja, hogy ha ő nem menti meg, akkor a földi pokol maga alá temeti még az örökkévalóságban is. Emberként könnyezik, szíve sajdul a betegek, az árvák, a szenvedők és haldoklók láttán.

Szakadatlanul megy városról városra, faluról falura és hirdeti a gyógyító evangéliumot, azt az örömhírt, hogy Isten megmentőt küldött hozzátok.

Csak nyújtsátok felé a kezeteket és ragadjátok meg őt, és megment benneteket. Jézus megtérésre hívó mentőszava mindenkihez egyformán szól! Mindenkit visszaszólít a szeretet forrásához.

Ezért is mondja el a terméketlen fügefa példázatát.

Egy embernek volt egy fügefája a szőlőjében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált. Azt mondta a vincellérnek: Íme, három éve, hogy idejárok gyümölcsöt keresni ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki, miért foglalja a földet hiába? De az így válaszolt neki:
Uram, hagyd meg még ebben az évben, míg körülásom és megtrágyázom, hátha terem jövőre, ha pedig nem, akkor vágd ki! (Lukács evangéliuma 13,6-9)

Arra világít rá itt Jézus, hogy Isten türelmesen várt népe megtérésére és keresi a megtérés gyümölcseit. De azt nem leli sehol, nem terem, terméketlen. Háromszorosan vár türelmesen, de semmi eredmény. Ekkor megszületik a döntés, a terméketlen fát, a gyümölcsöt nem hozó fát ki kell vágni. De ekkor Valaki közbelépett és az ő kérésére megadja Isten a kegyelem esztendejét.

Jézusért, az ő szeretetéért, az ő törődéséért, az ő vállalt áldozatáért nem történik még meg az, amit Keresztelő János hirdetett: „A fejsze pedig már a fák gyökerén van: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik és tűzre vettetik.” (Lk 3,9)

Isten Jézusért elfogadja a „hátha” reményt keltő szót. Hátha Jézus szavára megnyílnak a szívek és felismerik benne azt, aki azért jött, hogy a földi pokolból békés életet kínáljon és az örökkévalóság boldog ígéretét elhozza.

Hátha még azt az egyet ott a romok alatt, hátha még azt a másikat is, aki a kezét nyújtja, hátha téged és engem is, hátha a szeretteinket is, hátha mindnyájunkat az Ő nevéért megment az Isten. De van egy nagyon határozott kijelentés is itt figyelmeztetésként: Ha pedig nem, akkor vágd ki!

Még tart a kegyelmi idő, de ha ez lejár, akkor már az emberi szabad akarat döntésének következményét kell elhordozni. Ne várjunk addig! A miértjeink helyett halljuk meg Jézus kérdését: És te miért nem tértél még meg Istenhez?

Egy kedves ismert dicséret szavai így éneklik meg:

Siessetek, hamar lejár, kegyelme már régóta vár,
Ma még lehet, ma még szabad: borulj le a kereszt alatt.
Elszáll a perc, az életed, Ma még, ha jössz, elérheted.
Ne késs tovább, ne várj tovább: Ma kérd Atyád bocsánatát!

Ma még Jézusért a kegyelem bőségesen árad időben és térben, abba a bűvös szóba kapaszkodva, hogy „hátha” még ő is, még te is, még én is…Hátha még meghozzuk a megtérés gyümölcseit, melyeket nem azért keres a mennyei Atya, hogy ő jól lakjon velük. Hanem azért várja tőlünk a megtérés gyümölcstermését, hogy a földi poklot békés világgá formáljuk az ő szeretete által. És akkor már szeretteink felé, mennyei Atyánk felé és mindenki felé mi is azt az üzenetet küldhetjük, hogy „velem minden oké … még a földi pokolban is … mert megragadtam a kegyelem „hátha” lehetőségét és ezt a kezet már soha többé nem engedem el. Gyere, ragadd meg te is még ma!” Ámen.

2023 február 12-én elhangzott igehirdetés alapján.

Jézus megtérésre hívó szava töltse be a böjt heteit, Jézus „HÁTHA” kegyelmes szava ébresszen reményt szívünkben, hogy a böjt végén, virágvasárnap ünnepi vonulásában, a nagyhét történéseinek napjaiban, nagypénteken és húsvét reggelén örömmel és hittel kiálthassuk:
Élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus!