Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! (67. zsoltár 2-3)

A 2023. esztendő idejébe léptünk nagy reményekkel, új célokkal, bizakodással a szívünkben. Az ót magunk mögött hagyva, újat kezdhettünk Isten kegyelméből. Az idő múlása az ember életében megállíthatatlan, megfoghatatlan, megfejthetetlen titok. Mégis valós mutatója az emberi életnek, hiszen az idővel, az évek múlásával tapasztalható, hogy Isten életünk napjaihoz napokat told. Az élet- és időmérföldkövek nagy jelentőséggel bírnak, hiszen ezekre visszatekintve láthatjuk, hogy Isten áldása, kegyelme, őrző szeretete kísért minket. A nehézségek, a bajok, a problémák mérföldköveire visszatekintve is láthatjuk, hogy kaptunk erőt az erőtlenségben, békességet a békétlenség idején, bíztatást a reménytelenségek éjszakáján. A mögöttünk hagyott 2022. esztendő napjaiban ezeket az idő- és életmérföldköveket bizonyára mindnyájan felfedeztük saját életünkben.

De most már előre is kell tekinteni, hiszen elkezdődött az új év, melynek napjai még nem ismertek előttünk. Sokakban felmerül az új esztendő kezdetén az a kérdés, hogy vajon mit rejt, mit hoz az elkövetkező 365 nap? Az új terveinket, a kitűzött céljainkat már talán megfogalmaztuk magunknak. De mégis érezzük, hogy ezek eléréséhez nem elég csupán a mi erőnk, bölcsességünk, szorgalmunk, kitartásunk. Kell valami több, hogy az előttünk álló hónapok tartalommal, értelemmel teljenek meg, a terveink megvalósuljanak, elképzeléseink célhoz érjenek majd.

Az új esztendő kezdetén a zsoltáros fohásza válhat a mi újévi, személyes könyörgésünkké is, amikor elkérjük Istentől az életünk új időmérföldkövéhez mindazt, ami a hívő ember számára létszükséglet: a kegyelmet, az áldást, az Isten orcájának dicső ragyogását életünkre! Ebből a zsoltárfohászból meríthetünk erőt és hitet mindahhoz, ami az új esztendőben ránk vár.

Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!

A zsoltárossal együtt kérjük Istentől a kegyelmet. A földi élet ideje Istentől kapott kegyelmi idő, melynek jó sáfáraivá akkor válhatunk, ha Tőle kérjük ehhez a vezetést: „Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (90. zsoltár 12) Ezzel az Istent megismerő bölcs szívvel érthetjük meg igazán, mit jelent az életünkbe kiáradó kegyelem. Az érdemtelenül megkapott szeretet, szabadítás, megváltás, felemelés mindabból, ami mélyre húz, ami megpróbál elszakítani a bennünket határtalan kegyelemmel befogadó Atyánktól. Aki az életterhek súlya alatt megtört tékozló fiait hazavárja.

A zsoltáros fohászának második kérése az áldás. Ó, milyen nagy szükségünk van a mindennapokban, az emberi élet kezdetétől annak földi végállomásáig a felülről reánk hulló áldásokra! Az áldás ajándékaiban maga Isten van jelen és ő van velünk. Ilyen módon is beteljesedik a karácsonyi ígéret – Immánuel, velünk az Isten! Jézus ígérete szerint velünk van minden napon, ami azt jelenti, hogy a hétköznapok történéseiben, a mindennapi kenyér megtörésénél is. Isten áldása teszi a családi életet szeretetteljes közösséggé, a kitartóan végzett munkát eredményessé, az emberi kapcsolatokat erőssé.

A fohász harmadik kérését a zsoltáros így fogalmazta meg: „ragyogtassa ránk orcáját!” Isten orcájának a ragyogása az Ő dicsőségét jelenti. Azt kéri a zsoltáros és kérhetjük mi is Istentől, hogy azt a dicsőséget, amelyet a teremtés hajnalán az isteni képmásban az embernek ajándékozott, tulajdonítsa újra nekünk a Krisztus Jézusért. Azt a dicsőséget, amit a bűn törötté, homályossá, piszkossá tett, Krisztus újra tisztává, elérhetővé tette a mi számunkra is. Így formálja Isten Jézus által életünkben újra egésszé az emberi méltóság apróra törött darabjait.

Amikor Isten orcájának ragyogása megnyugszik életünkön, amikor felénk fordul kegyelmével és áldásával a jóságos Isten, akkor olyan erők lépnek be az emberi korlátok és határok közé, melyek a jót kezdik el munkálni az emberben. Ez a néha érthetetlen változás, újjáformálódás Isten valóságosan tapasztalható jelenlétének a következménye. Csodálatos dolog az, amikor ez az ember életén meglátszik! Álljon itt példaként egy megtörtént életkép.

Egy falusi református gyülekezetbe egyszer betért egy zavart tekintetű nő, szakadt ruhában.

Akkor toppant be a templom ajtaján, amikor már az istentisztelet elkezdődött. Mivel nem járt templomba, azt sem tudta hová üljön, hiszen sok helyen a református templomokban meghatározott ülésrend van. Sokan összesúgtak a háta mögött, mert mindenféle hír forgott róla közszájon a faluban. A lelkész mégis szeretettel fogadta, az elkövetkező vasárnapokon már megvolt a helye is a templompadban.  Alkalomról, alkalomra a ruhája egyre tisztább és a tekintete egyre kitisztultabb lett. Bekapcsolódott a gyülekezet életébe, a szeretetvendégségek szolgálatába, a kórusban énekelt, és ott próbált helytállni a gyülekezetben, ahol szolgálatával gazdagítani tudta azt. Ennek az asszonytestvérnek az életén nyilvánvalóvá és láthatóvá vált az Isten kegyelme és áldása, el egészen odáig, hogy az Isten dicsőségét tükrözte vissza élete és hittől sugárzó szeme. Talán ezen az életpéldán is láthatóvá és szemlélhetővé válik a zsoltárige:

 „Hogy ismerjék meg utadat a földön, és szabadításodat a népek között.”

Azon az úton járva az új esztendőben, amelyen az Úr vezet, áldások esője hullhat életünkre. A nehéz és rögös útszakaszoknál az Úr kegyelme segít át a bajok és a kétségek sötét völgyén majd. Akinek életén, élete idején az Úr áldása és kegyelme nyugszik, az a hívő visszatükrözi Isten dicsőségének ragyogását, és ezáltal a körülötte élők is gazdagodnak majd. Így válhat láthatóvá a mi életünkön a „népek között is”, hogy szabadítást hozott számunkra a karácsonyi kisded, a nagypénteki Jézus, a húsvéti Krisztus, a mennybe ment Úr. Aki előtt milliók térde hajolt meg az Ő nevére és léptek arra az útra, mely a szabadulás útja, telve kegyelemmel, áldással és felénk áradó dicsőséggel.

Az új esztendőben, akár naponként kérjük el könyörgésben a zsoltáros szavaival azokat az isteni ajándékokat, melyekkel nemcsak a mi életünk, de a körülöttünk élők, a szeretteink, a barátaink, az ismerőseink, a munkatársaink, a gyülekezetünk tagjai is gazdagodhatnak:

Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját!

A 2023-as esztendő napjaiban ezekkel az ajándékokkal menjünk tovább a Tőle kapott életúton, az idő- és életmérföldköveit emelve fel újra ebben az évben is, hogy majd annak végén legyen mire visszatekinteni hálaadással. Ámen.