Felment József is a galileai Názáretből, a Dávid városába, amelyet Betlehemnek neveznek, … hogy összeírják jegyesével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. És történt, hogy amíg ott voltak, eljött szülésének ideje, és megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely. (Lukács 2,4-7)

Isten világi erőket mozgatott meg, hogy a prófécia beteljesedjék és Dávid városában megszülethessen az Üdvözítő, az Úr Krisztus. Külső kényszer, császári rendelet indította útnak Józsefet és Máriát Názáretből Betlehem felé. Az emlékezet széppé szelídített karácsonyi története nem volt olyan idilli, mint amilyennek az ember ma elképzeli.

Nem volt számukra hely. Az elutasítottság rideg ténymegállapítása ez. Egy békétlen kor hiánycikke a segítségre szoruló, a befogadást kérő megsegítése.

Karácsony ünnepére készülünk a 21. század válsághullámainak fülsüketítő zajában. A rideg világ történései között kiüresedett emberi lélek keresi a helyét, boldogságát, örömét, ünnepét és valamiért mégsem találja. Próbálja elringatni magát az ünnep külsőségeiben, de mégis ürességet érez. Mert már nagyon távolian cseng, üresen kong a 21. század korára jellemző civilizációs zajban az örömteljes karácsonyi angyali híradás: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” (Lk 2,14)

Világunkban hiánycikk a békesség és a jóakarat. A békétlenségtől és a rosszakarattól eltorzult világban szenved az ember. Szenved a világ történéseitől, annak következményeitől és körülményeitől, az emberi rosszindulattól, gyűlölettől, haragtól, könyörtelenségtől, irigységtől…

Vajon mi az, ami ebben a békétlen világban változást hozhatna az emberek életében? Vajon mi az, ami meglágyítaná a kőkeménnyé vált emberszíveket?

Isten válasza ezekre a kérdésekre karácsonykor lett a legteljesebben nyilvánvalóvá, ami így hangzik: A változást a világban és a személyes életünkben is a JÓAKARAT hozhatja el. Jézus karácsonykor ezt hozta közénk és földi életében, tanításában ezt élte elénk. A hozzá érkező emberekhez jóakarattal fordult és senkit nem küldött el.

Világunkban az emberek sokszor előítélettel, kritikával, irigységgel, rosszakarattal viseltetnek egymás iránt. Pedig a másikhoz jóakarattal fordulás nagy mértékű változást hozhat az ember életében. Ilyenkor megtapasztalhatjuk, hogy egy kis jóakarat miként formál bennünket vissza arra az istenképűségre, amit az Istentől való elfordulás darabokra tört. Erről tanít Jézus mikor második eljöveteléről szól a tanítványai előtt:

Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. … Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam és eljöttetek hozzám. … Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg. (Mt 25,31-40)

Jézus itt az emberekhez jóakarattal fordulást üdvtörténeti távlatokba helyezi. Valakit felkarolni, segíteni, meglátogatni az Ő nevében, Krisztust befogadóvá tesz és megtapasztaljuk azt, hogy ezáltal mi lettünk a megajándékozottak. Nincs annál szebb, lélekemelőbb, mikor egymás arcában megláthatjuk az istenképűséget, azt a változást, amit az „emberekhez jóakarat” lelkülete hoz magával.

Ma gyakori az ember ajkán elhangzó aggodalommal, félelemmel, kétségekkel telt sóhajtás: „Nehéz időket élünk!” Mert szeretnénk szebb, jobb, békésebb időket élni.

Hát itt a recept, az isteni jótanács: Elindulni, tovább haladni a jóakarat útján a másik ember felé. Ezen az úton azokkal találkozunk majd, akikkel összefogva még nagyobb csodáknak megélőivé válhatunk. Akik mindannyian megtapasztalták már, hogy Jézus születése azt jelenti, hogy Isten kegyelmében, irgalmában és gondviselésében van számukra is hely.

Jézus ezért született meg az idők teljességében Betlehemben, hogy elmondja, megmutassa, megtanítsa nekünk, hogy a kárhozat alatt levő világ rabbilincseit hogyan oldja fel az a jóakarat, amit Isten az Ő Fiában a legteljesebben nekünk megmutatott.

Ezért a kegyelemért mi is azt a mandátumot kaptuk, hogy az Isten felénk megmutatott jóakaratából merítve tegyük szebbé, jobbá, élhetőbbé a világot. Mert akkor már a pusztító farkastörvények világában általunk is az Isten országának törvényszerűségei kezdenek el működni. A jóakarat útján formálódunk mi is mindannyian krisztusarcúvá és Isten mennyei dicsőségének fényét szórhatjuk szét magunk körül. Ezt jelenti befogadni Jézus nevében a kicsiket, az elesetteket, azokat, akik semmit nem tudnak visszaadni a segítségnyújtásért, azokat, akik számára nincs hely.

Ünnepre készülő Testvérek, ma, a 21. század elutasító világában Jézusnak és az ő kicsinyeinek van-e hely nálunk, az ünnepünkben és életünkben?

Isten Jézusban aláhajló kegyelmét és jóakaratát fogadjuk be, éljük meg advent idejében és hálaadó szívvel készüljünk karácsonyra, megajándékozásunk ünnepére. Ámen.

ADVENTI IMÁDSÁG

Ajándékozó Istenünk, gazdagító Krisztusunk! Köszönjük advent csendjét, az ünnepvárás örömteljes időszakát. Jó készülnünk arra a szent ünnepre, ami életközelbe hozza számunkra, hogy Jézus születésében az isteni szeretet jelent meg a földön. Hálás szívvel köszönjük meg, hogy a betlehemi éjszakában meghirdetett örömüzenet 2000 év távlatából is embert, életet, világot formáló híradás. Mindazok, akik nyitott szívvel fogadják ezt az evangéliumot, elindulnak a jóakarat útján egymás felé és megtapasztalják, hogy mekkora ajándékot jelent egymásban az emberi méltóságot tisztelve a te dicsőséges istenképűségedre, krisztusarcúvá formálódni. Te látod Atyánk, hogy ebben az összezavarodott világban milyen nehézségekkel, próbákkal küzd az ember, hogy mi az, ami fáj, ami teher, ami megszomorít. Köszönjük, hogy a megfáradások idején erősítesz, a fájdalmak idején vigasztalsz, a bántások miatti külső és belső könnyeket letörlöd. Te látod mennyei Atyánk, hogy világunkban hiánycikk a békesség és a jóakarat, melytől szenved az ember. Ezért kérünk, könyörülj rajtunk és mutasd meg minél több embernek a jóakarat útját, használj fel ehhez bennünket is, hogy az ünnepvárásban és az ünnep megélésében a legfontosabb ki ne maradjon megint. Könyörgésben eléd hozzuk betegeinket, imádkozunk az életterhek alatt megtört Testvérekért. Gondviselő kegyelmedbe ajánljuk szeretteinket, a szívünknek oly kedveseket. Kérünk, az adventi csendességben és az ünnepben is te légy az életünk középpontjában és formálj bennünket, hogy minél inkább Krisztust követőkké és Krisztust megmutató jóakaratú emberekké válhassunk mi is. Ámen.

Áldott karácsonyt, békés ünnepszentelést kívánok! A mennyei dicsőség ragyogása, a békesség és a jóakarat töltse be az ünnep napjait, vezessenek az új esztendő hétköznapjain és ünnepein át Isten áldásával.