„Sok kegyes zsidó férfi élt akkor Jeruzsálemben, akik a föld minden nemzete közül jöttek. Amikor ez a zúgás támadt, összefutott a sokaság, és zavar támadt, mert mindenki a maga nyelvén hallotta őket beszélni. Megdöbbentek, és csodálkozva mondták: Íme, akik beszélnek, nem valamennyien Galileából valók-e? Akkor hogyan hallhatja őket mindegyikünk a maga nyelvén? Pártusok, médek és elámiták, és akik Mezopotámiában laknak, vagy Júdeában és Kappadóciában, Pontuszban és Ázsiában, Frígiában és Pamfíliában, Egyiptomban és Líbia vidékén, amely Ciréné mellett van, és a római jövevények, zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok:
halljuk, hogy a mi nyelvünkön beszélnek az Isten felséges dolgairól.”
(Apostolok Cselekedetei 2, 5-11.)

Májusban egy bajorországi egyházi tanulmányi központban került megrendezésre a hagyományos európai ökumenikus konferencia. Erre a találkozóra Európa országaiból érkeztek a különböző egyházak képviselői: Svédországból, Finnországból, Észtországból, Lengyelországból, Németországból, Angliából, Skóciából, Romániából, Szerbiából, Ausztriából, Csehországból, Szlovákiából, Magyarországról. Egy nyelvileg és felekezetileg közel 40 fős vegyes csapat kereste a 2022. évi kurzus témájának kérdéseire a válaszokat, olyan formában, hogy közben bemutatták saját egyházuk, vallásuk hagyományait, liturgiáját, jelenlegi helyzetét. A vezérgondolat, mely köré ez a 10 napos kurzus épült: A keresztyén identitás nyomában – egy megváltozott Európában.

A 21. század kihívásait vizsgálva, válságait felmérve együtt kerestük a választ arra, miként lehet és kell a keresztyén értékeket hitünket megélve, vallásunkat gyakorolva jelen lenni a mai kor világában.

Mi az a többlet, melyet a keresztyén identitás nyújthat a 21. század viharos, változó, válságos idejében. Milyen stabilitást jelent a hit alapjain állva megélni a mindennapok kihívásait, és egy vallási és nemzeti összetételében megváltozott Európában Krisztus követőjeként, keresztyénként élni.

A különböző vallási felekezetek alapján megfogalmazott meglátások, a közös útkeresés, a közös értékek felismerése, elmélyítése többféle módon is kifejezte, hogy Jézus Krisztusban minden különbözőség és látszat ellenére is egybe tartozunk.

Az elméleti tanácskozások, gyakorlati előadások mellett magával ragadó volt a találkozó hitbeli, lelki, spirituális háttere. Minden reggel és este áhítatot tartottak a résztvevők, melynek jellemzője volt a felekezeti és nyelvi vegyesség. Az igét, az áldást, az énekeket minden alkalommal legalább három nyelven hallottuk. A legfelemelőbb volt, mikor a Miatyánk imádságát mindenki a maga nyelvén mondta hangosan. Ekkor mintha valamit megéreztem volna az első pünkösd csodájából.

Más-más országokból jelen levők, más-más nyelvet beszélők, más-más vallási és felekezeti háttérrel rendelkezők – a különbözőségek ellenére Isten nagyságos dolgairól beszéltek, megértették egymást, és egy lélekkel, egy hittel dicsérték az Istent.

Ez lehet a 21. századi megváltozott Európában a keresztyén identitás megélésének a „közös nevezője” – átélni újra és újra ezt a pünkösdi csodát, hogy mi, akik sok mindenben különbözünk egymástól, de amikor Isten dolgairól beszélünk, Istenhez imádkozunk, igét olvasunk és az evangéliumot hirdetjük, akkor a Szentlélek ereje által olyan erős kötelék fon össze bennünket, mely hitben megerősít, reménységben kiteljesít és a szeretetben testvérré tesz.

A konferencia résztvevőinek az utolsó feladata az volt, hogy meghatározzák a jövő évi kurzus témáját. A sok és nagyon jó javaslat mellett végül azt fogadtuk el, amelyből kisugárzik, hogy a keresztyén identitást megélni öröm. Így lett a 2023. év témája: a keresztyénség öröme.

Pünkösd ünnepe alkalmából kívánom, hogy a Szentlélek újjáteremtő, megelevenítő ereje által éljük meg a 21. század válságos idejében is azt az örömöt, mely abból fakad, hogy mi mindnyájan Krisztushoz tartozunk.