Zengd Jézus nevét, zengd világ, őt angyalok áldjátok!
Felékesítve homlokát, Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok!
(Zsidókhoz írt levél 4,16)

A 2022. esztendő ökumenikus imahetének anyagát a Közel-Keleti Egyházak Tanácsa állította össze, melynek vezérigéje és témája visszavezet bennünket karácsony ünnepéhez, Jézus születése történetének mozzanataihoz. A napkeleti bölcsek útja a távolból a megszületett Megváltóig, hódolatuk a világmindenség Királya előtt, majd a bizonyságot nyert emberek útja hazafelé – ezeken a történéseken vezet végig az imahét témája, melynek vezérigéje:

„Láttuk az Ő csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy imádjuk őt.”

Nézzük meg a napkeleti bölcsek hitben megjárt útja mozzanatait. Lélekben járjuk végig velük ezt az utat a csillag által vezetve a Megváltóig, majd a megbizonyosodás örömével a visszatérés útját a mindennapi életünk történései közé.

A napkeleti tudomány emberei, csillagászok, bölcsek, tudósok az isteni ígéret és prófécia alapján kutatták az égbolt csillagvilágát. Bizonyára a szórványban élő zsidók vallási iratai alapján ismerték az ősi zsidó várakozás reménységét, amit Bálám hirdetett, „csillag jön fel” (4Móz 24,17). Mikor megjelent a csillag, útra indult a három napkeleti bölcs, hogy megkeressék a megszületett királyt, a világ Megváltóját. Az isteni ígéret vezette a három napkeleti bölcset, akik bizonyára a tudósok megismerésvágyának lelkesedésével, kitartóan, egyben türelemmel járták végig az utat Napkeletről Jeruzsálemig. Míg Isten vezetésére és a csillag útjára figyeltek, addig jó volt az irány. Azonban mikor az emberi ész, a tudósok következtetésének útjára léptek, akkor történt egy kis kitérő, letérés a helyes útról, a Megváltóhoz vezető ösvényről. Hiszen úgy gondolták, hogy ha a zsidó nép királya születik, akkor bizonyára ez abban a városban történik meg, ahol a templom áll, és ahol királyi palota is van. Így jutottak Jeruzsálembe, Heródeshez. Ekkor még nem is sejtették, hogy érkezésük mekkora zűrzavart okoz majd a királyi udvarban, és mekkora gyászt von maga után a Jeruzsálem és környékén élő családokban és az emberek között.

Mikor megérkeztek a királyi palotába és szerették volna tiszteletüket tenni a megszületett Király előtt, akkor Heródes értetlenség és idegesség közepette hívatta a zsidó főpapokat és az írástudókat, hogy megtudja, hogyan szól a prófécia: hol és mikor születik meg a Messiás. Itt tudták meg a napkeleti bölcsek, Heródes és udvartartása a mikeási próféciából, hogy a júdeai Betlehemben kell megszületnie Krisztusnak. „Te pedig, Betlehem, Júda földje, semmiképpen sem vagy a legkisebb Júda fejedelmi városai között, mert fejedelem származik belőled, aki legeltetni fogja népemet.”(Mt 2,6)

A téves kitérő után a napkeleti bölcsek elindultak újra az isteni ígéret, a mikeási prófécia és a csillag vezetése mentén. Így értek a célhoz, így érkeztek el a betlehemi istálló jászlában fekvő gyermekhez. És hódoltak Jézus előtt, mint királyoknak kijáró tiszteletük jeléül drága ajándékokat tettek le elé: aranyat, tömjént és mirhát. Szemük egy jászolban fekvő kisdedet látott, hitük azonban a világ Megváltóját, a mindenség Királyát.

„Ti választottak, szent hívek, mint akit ő megváltott, szent irgalmát dícsérjétek:
Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! (RÉ 468. dics. 3.v.)

Az Istenhez távolról, messziről érkezők képviselői ők: a három tudós, a napkeleti bölcs, az isteni ígéreteknek hitelt adók, a kitartással útnak indulók, a célig érkezők.

Ti bűnösök, mert ő hordott ti értetek kínt s átkot. És szent vérével áldozott:
Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! (RÉ 468. dics. 4.v.)

A világ elvakultjainak, az erőszak, a hatalomvágy, a gőg, a magukat hatalmasnak képzelő senkik megtestesítője, Heródes, pedig vérre szomjazott. Az Isten Fia, Jézus vérére.

A konkurenciát, a hatalmára törőt el kell tiporni, meg kell ölni, hogy vélt hatalmát, képzelt nagyságát ne veszélyeztesse senki és semmi! Így adta ki hírhedt gyilkos rendeletét, miszerint Jeruzsálem és Betlehem környékén minden két év alatti gyermeket meg kell ölniük. Ugyanis a bölcsek felé kinyilvánított fondorlatos kérése nem teljesült. Miszerint, ha a tudósok megtalálják a megszületett királyt, menjenek vissza és mondják el, hol találja, mert hódolatát szeretné tenni ő is előtte. De a bölcsek kijelentést kaptak Istentől, hogy más úton térjenek vissza hazájukba, szülőföldjükre, és kerüljék messze Heródes palotáját.

Jézus születése történetének körülményei a mai napig jelen vannak a világban, különösen a Közel-Kelet keresztyénei között. A hatalomvágy, az elvakultság, a gyilkos emberi ösztön, az ártatlan embervérre szomjazó és vért ontó bűnös indulat ezer formában ölt alakot és üldözi a Krisztust keresőket, követőket, előtte hódolókat. Az ökumenikus imahét egyik mozzanata a keresztyénüldözés mindennapi fájdalomkiáltásaira való figyelemfelhívás is egyben. A Közel-Kelet keresztyénei súlyos körülmények, embert próbáló nehézségek, gyilkos indulatok közepette indulnak naponként Jézushoz, hódolnak előtte, és erős hittel kapaszkodnak Isten ígéretébe: Betlehem kis városában megszületett Megváltó az örök élet ajándékát készítette el számukra és számunkra is!

Ti vértanúi Istennek, kik mennyben szolgáljátok a Bárányt, ki megöletett:
Királlyá Jézust, Jézust koronázzátok! (RÉ 468. dics. 2.v.)

A napkeleti bölcseket Isten ígérete alapján a betlehemi csillag vezette Jézusig. A hitben megjárt hosszú és fárasztó út után megtapasztalt célhoz érés, az a szent óra, a hódolat, a dicsőítés, a megbizonyosodás, a gyermekben Isten Fiával való találkozás, az ember megállása az Isten előtt, leírhatatlan örömforrásává lett a három napkeleti tudósnak. Ez az Isten által kínált lehetőség számunkra is adott! Bármilyen messziről, bármilyen téves utakról, az életállomások egy-egy bukásaiból felállva indulunk Jézushoz, az isteni útmutatásra hagyatkozva, a csillag vezetésébe kapaszkodva mi is eljutunk a célig! És ez a célba érés életünk örömforrásává válik!

Azok, akiket az isteni ígéret vezetett Jézusig, úgy tértek vissza szülőföldjükre, a hétköznapi életükbe, mint Istentől vezetettek. Akiket már Isten tanácsolt közvetlen a találkozás után, hogy milyen úton menjenek tovább. A Jézust keresők bizonyságot nyert emberekké lettek. A tudományos feltevés bizonyított, megélt ténnyé, életet, életutat formáló erővé vált a napkeleti bölcsek számára.

Az akkori Heródes és a mindenkori világ „Heródesei” soha nem fogják megérteni, hogy a vélt hatalmuk semmi ahhoz a hatalomhoz képest, mely Jézusnak adatott mennyen és földön. Azt sem fogják megérteni, hogy ennek a hatalomnak a mozgatója a mindent elsöprő isteni szereteten nyugszik. Azt sem fogják megérteni, hogy ezt a hatalmat fegyverrel, pénzzel, fondorlatos tervekkel megszerezni nem lehet.

DE! Ebben a hatalomban Isten a Krisztusban elhívott gyermekeit kegyelemből részelteti, Krisztusban győztessé teszi, a mindent legyőző és mindent felülíró szeretet hatalmával megőrzi, megtartja és hazavárja az övéit. Így indulhatunk mi is az isteni ígéretek nyomában, a csillagot követve, és így érhetünk célhoz, az Isten Fiához, aki Isten szeretetét hozta el a világnak, nekünk is. Az isteni szeretetet hordozó Krisztussal való találkozás egészen bizonyosan a mi életünknek is örömforrásává válik, mint egykor a napkeleti bölcseknek.

Ha felnézünk a református templomtornyon látható csillagra, mindig jusson eszünkbe, hogy Istentől vezetett emberek vagyunk! És a zsoltárossal minden időben imádkozva és énekelve kérhetjük Istent:

„Útaid, Uram, mutasd meg, hogy el ne tévelyedjem, Te ösvényidre taníts meg, miken intézd menésem.
És vezérelj engemet a te szent igaz Ígédben. Oltalmazd életemet, mert benned bízom Úr Isten.”
(25. zsoltár 2. vers) Ámen.