„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat”
(Lukács evangéliuma 2,14)

A betlehemi pásztorok elengedhetetlen szereplői Jézus születése történetének. Azokról a „hétköznapi munkásemberekről” tudósít az evangélium, akik egy hosszú munkanap után összegyűltek a pásztortűznél melegedni, megosztani egymással gondolataikat, véleményüket a világuk menetéről, az akkori társadalmi nehézségekről, talán az éppen aktuális császári rendeletről, a lakosság összeírásáról. Az éjszakai sötétség árnyait egyszer csak dicsőséges ragyogás váltotta fel, ami jobban megrettentette őket, mint az éjszakai veszedelmek, amihez már hozzászoktak. Angyali szózat hangzott feléjük: „Ne féljetek, mert íme, nagy örömet hirdetek nektek, amely az egész nép öröme lesz: üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.” (Lukács 2,10) Az ijedtség és a zavarodottság magas fokán nem igazán érthették, hogy mi is történik éppen velük és körülöttük. Az éjszakai sötétséget beragyogó fényből egy angyal szólítja meg és bátorítja a pásztorokat, hogy nincs mitől félniük. Ezt követően örömhírt közöl velük, miszerint Betlehemben egy kisgyermek született, akit jászolba fektettek, és ez a gyermek lesz a szabadító. Az örömhír bejelentése után mennyei seregek sokasága dicsérte az Istent. A hétköznapok történéseit megfoghatatlan, érthetetlen esemény törte meg, mely a pásztorokat az ijedtség ellenére is örömmel töltötte el és tettre sarkallta: elmenni ahhoz a jászolhoz és megnézni, hogy tényleg valóság-e ez a mennyei híradás? A fiatal házaspár, a bepólyált gyermek, a jászolbölcső, az Istentől kapott jel, hogy megérkezett a szabadító, valósággá és meggyőződéssé vált a pásztorok életében.

Jézus születésének története 2000 év távlatából megunhatatlan örömhír az ember számára! Újra és újra hallani kell a karácsonyi igehirdetésben, átélni a gyermekek ünnepi bizonyságtételében, megénekelni az oly kedves karácsonyi énekben: „Dicsőség mennyben az Istennek!” Ez a 2000 éves örömüzenet újra és újra beragyogja az év végét, ünnepet varázsol a pusztában vándorló, sötétben várakozó, talán az élet nagy dolgait, nehézségeit, az aktuális társadalmi és egzisztenciális problémákat megvitató pásztortüzek mellett összegyülekező emberek szívébe. Örömmel tölti be a lelkeket, az otthonokat, a templomokat, a falvakat és városokat. Ez az örömhír generációkat köt össze azóta a csendes éj óta!

De vajon a 21. század világában megfakult volna ez az örömhír? Talán már a dicsőséges ragyogás fénye veszített volna erejéből? Az angyali kijelentés hangját elnyomja a magas szintű technika zakatolása és már nem hallható olyan tisztán, mint a betlehemi mezők éjszakájában?

Világunk az aggodalmak, a félelmek, a bizonytalanságok néma kiáltásától hangos. A békétlenség megannyi élethelyzet, történés képében jön szembe velünk. A jóakarat lelkülete és tettei mintha elfogynának körülöttünk. Az ember a zsigereiben érzi, hogy ez így nem jó, hogy itt valami félresiklott és vágyik arra, hogy visszarendeződjön az élet a békés életritmusba, és a világunkat a jóakarat lelkülete töltse be.

Jézus születése a karácsony igazi ajándékait hozta el az embernek: dicsőséget, békességet, jóakaratot. Kinek nincs ezekre szüksége? Ki tudja ezek nélkül a karácsonyi ajándékok nélkül végigélni az életet?

Jézus születése éjszakáján megnyílt az ég és a menny dicsősége ragyogta be az éjszaka őrködő, a tábortűz mellett kicsit megpihenő, a hétköznapok gondjaival küzdő pásztorokat. A menny örömhíre töltötte be a szívüket és elindította őket a szabadító jászlához. A hétköznapból ünnepnap lett! A menny dicsőségének felragyogása a földön a békességet és a jóakaratot hozta el közénk, és ennek jele a bepólyált kisgyermek a jászolban.

Isten egy piciny gyermek képében jött közel az emberhez, és ez annak a jele, hogy a szeretet, az alázat, a békesség, a jóakarat, az irgalom lelkületével, nem az ítélet haragjával érkezik közénk. Amikor a mindennapok idejében ezzel találkozik az ember, akkor lesz ünnep a hétköznapból és akkor kezdi el dicsérni az Istent mindazokért az ajándékokért, amelyet Krisztusban kínál mindnyájunknak. És már ezzel a megtapasztalással térhetünk vissza mi is az Istent dicsérve az ünnepből a hétköznapokba, ahogyan a pásztorok is: „A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit hallottak és láttak, úgy, ahogyan ő megüzente nekik.” (Lukács 2,20)

A világ visszarendeződésének képlete ez: dicsőség a magasságban, békesség a földön.

Amikor az ember elkezdi dicsőíteni Istent a karácsonykor földre jött Jézusért és a benne kapott ajándékokért, akkor megtapasztalja, hogy a békesség és a jóakarat kiárad benne és körülötte. Milyen csodálatos lenne, ha az idei karácsony ünnepén is minél többen felismernék ezeket a mennyei ajándékokat, minél többen dicsőítenék egy szívvel és egy lélekkel az Istent, ahogyan tették ezt a pásztorok is. És ahogyan ők is „visszatértek” oda, ahonnét elindultak megkeresni a jelet, a kisgyermeket a jászolban, mi is ezekkel az ajándékokkal a szívünkben térhetnénk vissza az ünnep után a hétköznapokba: békességgel a szívünkben és jóakarattal a lelkünkben.

Ahol az Isten dicsősége kiárad, az embereken keresztül a békesség megtermi gyümölcseit, ott az aggodalom helyett megnyugvás, a félelem helyett öröm, a békétlenség helyett béke lesz. A jóakarat cselekvése által a segítő és felemelő kezek, az ölelő karok, a baráti jobb nyújtása teszik élhetővé, örömteljessé az életünket.

Mi történt a pásztorokkal Jézus születésének éjszakáján? Mi történhet velünk karácsonykor? Azokban a mennyei ajándékokban részesülhetünk, melyek elsegítenek bennünket az életünk és világunk visszarendeződéséig, helyreállásáig. Ezért fontos eljutni a jászolbölcsőig és megérkezni Jézushoz. Eljutni Isten szeretetének megtapasztalásáig és a szabadítás bizonyosságáig.

Karácsony ünnepe pedig mindezeknek a jele: Isten dicsőségét árasztja ki életünkre, a tőle jövő békesség megteremti lelkünkben a körülöttünk hangosan zúgó világ zaja ellenére a csendességet, és elindít a jóakarat útján egymás felé, hogy együtt tegyük szebbé, élhetőbbé, örömteljesebbé a világunkat.

Keressük és találjuk meg ezeket az értékes karácsonyi ajándékokat az ünnep napjaiban és örömmel dicsérjük Istent mindezekért a Jézus Krisztusban, a mi Szabadítónkban kapott ajándékokért! Ámen