„A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek. Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
(János evangéliuma 14, 26-27.)

Békességre váró és vágyó világban élünk. A 21. század zűrzavara, tomboló harcai, farkastörvényei, kilátástalan holnapjai megrabolják az embert. Megfáradt testek és lelkek, bágyadt tekintetek, céltalan utak, bizonytalan jövő… A mögöttünk levő embert próbáló idők összetört életcserepein, darabjaira hullott tervek és célok romjain lépked a reményt, mint utolsó szalmaszálat szorító ember. Az összetört régi élet romjain kell most újat építeni, újra felépíteni az összedőlt életfalakat, átmenteni, kijavítani azt, amit még lehet. Zsigereinkben érezzük, hogy a megelevenedéshez, az újjáéledéshez, az újratervezéshez nem elég az emberi erő. A Lélek megelevenítő és megújító szele kell, hogy átjárja ma is az emberek lelkét, vigasztalja veszteségeiben, fájdalmaiban, bátorítsa az újrakezdésben, erősítse az új tervek és célok álmodásában.

Pünkösd, a Szentlélek kitöltetésének ünnepe éppen ebben az élethelyzetben, nehéz életsorsokban jön közel hozzánk és bíztat, megerősít, lelkesít bennünket.

A Szentlélek Isten a világ kezdete óta jelen van ott, ahol valami új kezdődik, ahol valami újra indul, ahol valami újjá teremtődik. A világ teremtésének hajnalán Isten az Ő Igéje és Lelke által a káoszból rendet teremtett. Mielőtt Jézus megkezdte földi munkásságát és elkezdte hirdetni Isten országának örömhírét, előtte megkeresztelkedett, és ekkor a Lélek is megjelent. Az első pünkösd reggelén a bizonytalan tanítványokra kitöltetett a Jézus által megígért Lélek és hitvalló apostolokká lettek. Péter Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételére az összesereglett tömegből egyház született. Az első pünkösd napján Péter apostol által hirdetett jóéli prófécia ígérete ma, a 21. század lélektelen pusztaságában, a fájó emberi lelkekben, a romok fölött is bíztatóan hangzik felénk: „Az utolsó napokban, így szól az Isten, kitöltök Lelkemből minden halandóra, és prófétálnak fiaitok és leányaitok, és ifjaitok látomásokat látnak, véneitek pedig álmokat álmodnak. (ApCsel 2,17)

A Szentlélek kitöltetése ránk, a 21. században életharcokat vívó halandókra, jövőt ígér – a romok fölött. Jövőt a fiainknak és leányainknak, jövőt az ifjainknak, jövőt a véneinknek.

Ha a körülöttünk zúgó világ el is bizonytalanít, ebbe az isteni ígéretbe még erősebben kapaszkodhatunk és fohászkodhatunk, hogy Isten Lelke töltse be életünket, lelkünket, otthonunkat, világunkat. Ekkor meg fogjuk tapasztalni, hogy a világ kaotikus sötétségét a mennyei dicsőség fénye ragyogja be, mely életet fakaszt – az élettelen romokon a jövő virága bontja ki szirmait. Ezt a reménységet fogalmazza meg Reményik Sándor is a Romon virág című költeményében:

„Lehet rom, és lehet reménytelen:
Virág nő rajta mégis: friss virág!”

A világ ránk zúduló fájdalmai és összedőlt romjai között ott húzódik a lehetőség, hogy Isten Szentlelke által jövőt álmodjunk és újat építsünk. És az új induláson megnyugszik a Lélek pecsétje, mely tettekre sarkall, új célok kitűzésére bátorít, és a megélt nehézségek ellenére megtapasztaljuk, hogy Isten az élet Istene, aki Krisztusban jövőt mutat és a Szentlélek által elsegít a célig.

A Szentlélek újjáteremtő és megelevenítő ereje töltse be pünkösdi ünnepünket és életünket, így lássunk a romokon túl jövőt, és mindezért egy szívvel és egy lélekkel áldjuk a Szentháromság, egy örök és igaz Istent!