Húsvét előtti héten a világjárvány miatt bevezetett újabb lezárás értelmében a Bécs-Belvárosi református templom osztrák presbitériumának döntése alapján a templomi istentiszteleteket fel kellett függeszteni. Mivel a kormány rendelkezései alapján az istentiszteletek tartása a lezárás alatt is lehetséges volt, így a Bécs-Belvárosi lutheránus templom vezetőségénél érdeklődtünk, hogy a húsvéti istentiszteletet a „szomszéd templomban“ megtarthatnánk-e; ahol örömmel látták vendégül a magyar gyülekezetet és adtak helyet az ünnepi istentiszteletünknek. Hiányzott a megszokott templomunk légköre, mégis örültünk és Istennek adtunk hálát, hogy volt lehetőség a közös ünneplésre és a személyes találkozásra húsvét ünnepén. A húsvéti istentisztelet üzenete és húsvét öröme elkísér bennünket az ünnep utáni hétköznapokba is.

„Az asszonyok gyorsan eltávoztak a sírtól, félelemmel és nagy örömmel futottak, hogy megvigyék a hírt tanítványainak. És íme, Jézus szembejött velük, és ezt mondta: Legyetek üdvözölve! Ők pedig odamentek hozzá, megragadták a lábát, és leborultak előtte. Ekkor Jézus így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Menjetek el, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.” (Máté 25,8-10)

„Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, melyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok. Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem hiába lettetek hívőkké. Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam: hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint, eltemették, és feltámadt a harmadik napon az Írások szerint, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Ezután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre (…) Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is. Mert én a legkisebb vagyok az apostolok között, aki arra sem vagyok méltó, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem Isten egyházát. De Isten kegyelméből vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan, de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme. (…)
Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül, mint az elhunytak zsengéje.” (1Korinthus 15,1-10, 19-20)

Imádkozzunk! Életnek Ura, Feltámadott Krisztus!
Hálaadással állunk meg előtted a gyülekezet közösségében húsvét ünnepén és örvend a mi szívünk, hogy a nehézségek ellenére ünnepet szentelhetünk ebben a templomban. Köszönjük, hogy a ma nehézségei között élőkre is a feltámadás reménysége árad ki, és ez a húsvéti öröm megerősít bennünket a körülmények ellenére is. Te látod Istenünk teljes valójában életünket, nyomorúságainkat, vívódásainkat, harcainkat, botlásainkat, és te tudod, hogy kinek, hol és miben van szüksége bátorításra, megerősítésre, vigasztalásra, bíztatásra. Te látod, hogy mennyire szükségünk van a húsvéti örömhír gyógyító erejére, hogy a mi életünk is gyógyuljon, megújuljon. Köszönjük, hogy te a dicsőséggel feltámasztott Szent Fiadban, a feltámadott Úr Jézus Krisztusban kínálod nekünk a megoldást. Tégy késszé bennünket a Szentlélek Isten által arra, hogy ezt a gyógyító erőt, a húsvét örömhírét személyes életünkre nézve úgy fogadjuk be, mint akik tudják, hogy a megváltás kegyelme a miénk is. Köszönjük, hogy a sír üres, Krisztus él és általa mi is élni fogunk! Ezt a hitbeli meggyőződést erősítsd meg bennünk most is. A Feltámadott Úr Jézus Krisztus nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen.

Húsvét ünnepét megszentelő keresztyén gyülekezet! Testvéreim az Úr Jézus Krisztusban!

A mögöttünk levő nehéz hónapok után húsvét ünnepe virradt ránk. Sokszor és sokfelől hallottuk már a világjárvánnyal kapcsolatban, hogy a világ megváltozott, nem ugyanaz, ami volt és nem ugyanaz lesz a járvány után, amit megszoktunk, amit szerettünk, amit szeretnénk, ha újra visszatérne.

A mai ünnepszentelésünk sem a megszokott, nem az ismert templom falai között zajlik, éppen a járvány miatt hozott döntés értelmében. Kicsit fájó, de mégis Isten kezét és vezetését ismerhetjük fel ebben, aki az elénk gördülő akadályt, a felmerülő nehézséget is a javunkra fordítja most is - jó értelemben.

A legszembetűnőbb lehet ebben a templomban, itt a testvérek előtt magasodó oltárkép, amelyen Jézust láthatjuk a kereszten. Jó, hogy itt lehetünk és jó, hogy itt van ez az oltárkép, hiszen a nagypénteki istentiszteletet nem tarthattuk meg, és Isten ma ezen az oltárképen keresztül is üzen nekünk. Amikor húsvét ünnepén Jézus feltámadására emlékezünk, szemléletesen előttünk van, hogy Jézus keresztre feszítése és halála nélkül nincs üres sír, nincs feltámadás, nincs örök élet.

Jó, hogy itt ez az oltárkép előttünk, mert szemléletesen elénk adja a kereszt, hogy erre képes az ember. Jó lenne, ha itt lenne még mellette egy nagy oltárkép az üres sírral, hogy szemeinkkel is láthatnánk, hogy erre pedig az Isten képes. Az ember ítélkezik, gyűlöl, megvet, öl, az Isten szeret, megbocsát, megkegyelmez, megment. Éles párhuzam: meddig megy el az ember és meddig megy el az Isten.

És tudjátok mi a csodálatos mégis abban az elkeserítő tényben, hogy a bűnös ember juttatta keresztre az Isten Fiát? Az Testvéreim, hogy Isten a bűnös embert úgy menti meg, hogy eszközként használja fel még a bűnös, gyilkos indulatát is! Úgy menti meg a Fia halálát kiáltó bűnös embert, hogy rámutat arra, hogy az ember csak a halálig tud elmenni, de Isten a halál rabbilincseit is le tudja oldani. És a halálból az életre nyit utat Fia halálból való feltámasztása által. Nekünk! A bűnösöknek! Azoknak, akik rászorulnak arra az isteni feloldozásra, amely képes a mi életünkről is a bűn életet fojtogató szorítását leoldani.

A bevezetőben azt mondtam, hogy a jelenben azt éljük meg, hogy az élet menete a járvány miatt megváltozott, méghozzá számunkra nem jó és nem előnyös irányban. Bizonyára ez a változás mindenkit valamilyen formában érintett. Érinti a mi életünket, és érinti az istentiszteleteinket is. Elég csak most végignézni rajtunk, amikor egymástól távolságot tartva, maszkkal eltakarva arcunkat, vagyunk együtt. Két évvel ezelőtt a húsvéti istentiszteleten nem volt ez így.

Jézus feltámadása is változást hozott a világba, méghozzá radikális fordulatot! A halál árnyékában, a halál völgyében élőkre az élet fénye ragyog a Feltámadott Krisztusban visszavonhatatlanul. Húsvét hajnala óta az ember számára van remény, mely azt üzeni, hogy még a sírok zárjait is feloldja az élet Istene. Húsvét hajnala óta a mai ember számára is van remény, mely azt üzeni most, egészen konkrét nyomorúságunk idején is, hogy Isten ebből is kiszabadít bennünket. Csak menjünk oda hozzá és kérjük őt, hogy mutassa meg a kivezető utat. Sokan mégis kételkedve legyintenek erre.

Ezért lássunk az első húsvét hajnaláról egy újabb párhuzamot. Azon a húsvéton is voltak olyanok, akik találkoztak a feltámadott Krisztussal, az asszonyok, a tanítványok, a Jézust követők. És voltak olyanok is – talán ezek voltak többen -, akik észre sem vették, hogy a világ menetében radikális változás állt be, méghozzá jó irányban. Voltak olyanok akkor és az azóta eltelt 2000 évben, akik számára nem életmentő örömhírt jelent a húsvét, Jézus Krisztus feltámadása a halálból. De voltak olyanok akkor és az azóta eltelt 2000 évben, akik számára a Feltámadottal való találkozás radikális változást hozott az életükbe. Voltak olyanok, akik még szemükkel láthatták a feltámadott Krisztust, és voltak olyanok, mint Pál apostol, akiknek másképpen jelent meg, akiket másképpen keresett meg a Feltámadott Krisztus, a jó Pásztor, a Világ Világossága. Akiknek megadatott, hogy valamilyen formában találkoztak a Feltámadottal, azoknak az élete más irányba fordult.

Pál apostol esetében újra egy párhuzammal találjuk szemben magunkat: torzszülöttnek nevezi magát, ezzel a szóval kifejezve, hogy olyan valaki volt, aki nem érdemelte volna meg ezt a találkozást. A találkozás előtt gyilkos indulattal üldözte Krisztus követőit, mint egy torzszülött. A találkozás után a legtöbbet fáradozó apostollá vált. Többet tett az evangélium terjedéséért, mint a többi apostol. A Feltámadottal való találkozás után, Isten kegyelméből vált azzá, aki lett és egyik pillanatról a másikra szakított azzal, aki Jézus nélkül volt.

Húsvét a radikális változás ünnepe! Radikálisan megváltozott az ember és az élet perspektívája! Az ember életének perspektívája, távlata az üres síron át, a Feltámadott Krisztusban az örökkévalóságig tolódott ki.

Nagy ajándék az, hogy ma is lehetséges az ember életében az a radikális változás, amit a Feltámadott Krisztussal való találkozás hoz. Ebben a találkozásban benne van az, hogy Isten kegyelméből olyanokká válhatunk, amilyennek Isten teremtett és elképzelt minket emberré létünk hajnalán. Ebben a találkozásban benne van, hogy a földi világ félelmeit, terheit, nyomorúságait már az üres síron át láthatjuk, és nem a világ behatárolt, emberi perspektívái riasztanak majd, hanem az isteni távlatok adnak reményt, bíztatást és erőt.

Ahogyan Pál apostol írja: „Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül!”

Húsvét ünnepe, az üres sír, a Feltámadott Krisztus, akivel ma is találkozhatunk, azzal bíztat bennünket, hogy ennek az oly sokszor nyomorúságos életnek történésein túl láthatunk, mert Krisztus feltámadt a halottak közül!

Végezetül egy utolsó párhuzamot hadd hozzak elétek. A bezárt világ és a nyitott sír párhuzamát.

A lezárt sírboltról, mint a halált véglegesítő helyről lekerült a megmozdíthatatlannak tűnő kő. Sokszor tanakodunk mi is, mint az asszonyok, hogy ki fogja elhengeríteni az aggodalmaink, félelmeink, reményvesztettségeink barlangjai elől azt a megmozdíthatatlannak tűnő akadályt, azt a nagy követ? Ne bénítsanak meg és tegyenek mozdulatlanná ennek a bezárt világnak az akadályai! Csak induljunk el, tegyük meg azokat a lépéseket, amelyeket mások nem tehetnek meg helyettünk, és meg fogjuk tapasztalni, hogy az akadályt már valaki elgördítette. És aki erre képes volt, az találkozni szeretne velünk, hogy Isten kegyelméből megújítsa a mi életünket.

A Jézus feltámadásáról szóló evangéliumi rész utolsó sorát így hallottuk: „Menjetek, adjátok hírül testvéreimnek, hogy menjenek Galileába, és ott meglátnak engem.” Már mehettek, elmondhatjátok a jó hírt, hogy találkoztatok velem – mondja Jézus az asszonyoknak. De még valamit mond: menjenek Galileába. Akik kísérték őt Jeruzsálembe, azok most már hazamehetnek, oda, ahonnét származnak. A húsvéti találkozás után haza lehet menni, mert Krisztus azt üzeni, hogy ott is megláttok engem. Ott leszek veletek! Nemcsak az ünnepen, nemcsak a templomban, hanem a mindennapjaitokban, az otthonotokban, az életetekben.

Testvéreim, húsvét titka a feltámadott Krisztussal való találkozásban a miénk is lehet! És ez a radikális változást hozó találkozás annyi mindent ad nekünk, amit mi saját erőnkből nem tudnánk elérni. Reményteljes távlatokat, a torzszülött életekből Isten kegyelméből kiteljesedett életet, a bezárt világ falai között is szabadságot, otthonainkban, életünkben, világunkban jelen levő feltámadott Krisztust.

Húsvét után megváltoztak az erőviszonyok, Krisztusban az élet győzött a halál felett!
Húsvét után van mentőöv az elveszés hullámaiban fuldokló ember számára.
Húsvét után van lehetőség a feltámadottal való találkozásra.
Húsvét után mindez személyesen az életünk része, a miénk lehet.

Talán ma is sokan kívül maradnak mindennek a felismerésén, mint az első húsvét hajnalán. De Isten kegyelméből mi, akik ennek a 21. századnak nyomorúságai között éljük mindennapjainkat, nekünk biztos hitbeli kapaszkodót jelent, hogy Krisztus feltámadt és még az otthonainkban is megláthatjuk őt, találkozhatunk vele. Ezzel a húsvéti hittel és bizonyossággal adjunk hálát Istennek, majd térjünk meg otthonainkba a húsvéti örömmel! Krisztus feltámadott, bizonnyal feltámadott! Ámen.

Imádkozzunk! Feltámadott Krisztus! Életünk Ura!
Szeretnénk hálát adni neked azért a radikális változásért, amit ennek a világnak a menetébe hoztál. Köszönjük, hogy a halál felé tartó világ tengelyét megakasztottad és az élet irányába fordítottad. Köszönjük Istenünk, hogy te még az emberi bűnt, az embergyilkos indulatot is a megváltás eszközeként használtad, így mutatva meg nekünk, hogy nélküled mire vagyunk képesek, és reményt adva nekünk, hogy veled mi is az élet munkálói, igenlői lehetünk. Köszönjük Istenünk, hogy a mostani bezárt világunkat húsvét ünnepén az üres sír reménysugara ragyogja be. Köszönjük, hogy a feltámadott Krisztusban ránk az örök élet fénye ragyog. Köszönjük, hogy a húsvét örömével, a feltámadás reménységével térhetünk meg otthonainkba, és örülünk, hogy te oda is elkísérsz Úr Jézus. Kérünk, ebben az örömben részeltesd ma különösen a gyászt hordozót, az életterhét viselőt, a betegség súlya alatt roskadozót. Kérünk Istenünk, megtartó szereteted áraszd ki a világra, hogy meggyógyuljon testileg, lelkileg. Áldd meg a mi további ünnepszentelésünket otthonainkban, áldd meg a mi életünket, szeretteinket, gyülekezetünket, egyházunkat, népünket és az egész világot! A Feltámadott Krisztusért kérünk, hallgasd meg könyörgésünket. Ámen.

(Elhangzott: 2021. április 4-én, húsvét vasárnap a Bécs-Belvárosi evangélikus templomban)

Isten megtartó szeretete őrizzen meg mindnyájunkat! A közeli találkozás és viszontlátás reményében kívánok áldást, békességet, jó egészséget minden kedves Testvéremnek a Krisztus Jézusban!