Úr lesz a Jézus mindenütt,
hol csak a napnak fénye süt,
Úr lesz a messze tengerig,
Hol a hold nem fogy s nem telik.
(RÉ 398. 1. versszak)

A dicséret szövege és dallama is a 18. századi Angliában keletkezett. A dallam összesen 8 hangot (egy oktávot) ölel fel. Vidám és egyben királyoknak kijáró "ünnepélyes, fanfár" jelleggel rendelkezik. Vidámságát alátámasztja mozgékonysága, gyors ritmusa és a nagy hangközugrások, amelyekben bővelkedik. A dallam nagyon gyakran ível felfelé optimizmust árasztva.

A szöveg igazi "nagy nyitással" kezdődik, hiszen Isten fennhatóságát írja le, amely, mint tudjuk, végtelen. A szövegíró még a tengert, egy emberek által nem lakott területet is megemlít az első versszakban, így jelezve, hogy Isten ott is uralkodik, ahol emberek sem élnek.

Miután az első versszakban a költő ilyen szépen, méltóképpen bemutatta Isten fiát, Jézust, a második versszakban tesz egy rövid kitérőt. A költő ebben a versszakban ennek a határtalan Istennek - tiszteletünk jeléül - imákkal és egyéb jellemzőkkel való feldíszítésére szólít fel. A harmadik versszak újra Isten határok nélküliségét, bezáratlanságát demonstrálja, hiszen őt minden nép és nemzet, minden korú és nemű ember dicsérheti és dicséri. A negyedik versszakban a költő Isten birodalmának a szabadságát és gazdagságát már nyíltan említi meg, hirdetve az emberek számára rendelkezésre álló, Krisztusban elnyerhető gazdag javakat. Az ötödik, utolsó versszak kinyit még egy új dimenziót a már eddig megismertekhez képest: a mennyet.

A versen végigvonuló páros rím a maga kézzel fogható valójában több dolgot is szépen fejez ki: egyrészt a költő Istennel való együtt gondolkodását, párban járását, összhangját. Másrészt finoman rezonál a versszakonként előforduló párosan szereplő témákra, amelyek a következők: az első versszakban mindenütt (föld)- tenger, nap-hold; a másodikban ima - Isten neve; harmadikban felnőttek-gyermekek; a negyedikben áldás-felszabadulás, fáradtak-ínségesek, az ötödikben: dicséret-tisztelet, menny-föld.

A szöveg és dallam azonos irányba mutató, egymást erősítő jelenségeinél tapasztalható, hogy a dallam és a szöveg is nagy teret ölel fel: a szöveg az univerzalitásról szól, míg a dallam nagy teret jár be, nagy hangközugrásokat tartalmaz. A dallam felső csúcspontjai egybeesnek a szöveg fontos kijelentéseivel.

Ezzel szöveg és dallam, páros rímek és a versszakonkénti két-két téma mind-mind szépen mutatják be a költő/éneklő/imádkozó Istennel való egyetértését és harmóniáját.