„Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek.” (János evangéliuma 15,5-9)

A mai nappal kezdetét veszi az Ökumenikus imahét, melyet az ausztriai magyar diaszpórában is hagyományosan ünnepi istentisztelet keretében tartunk, amikor a felekezetek találkozásában és közös imádkozásában a Krisztus-hívők egysége ölt testet. Hitben mélyítő, a testvéri szeretetben és az egymás iránti elfogadásban megerősítő alkalmak ezek az ökumenikus szellemben átélt felekezeti találkozások. Sajnos 2021-ben ezt a hagyományos ökumenikus alkalmat a járványhelyzet miatt januárban nem tarthatjuk meg, de reménység szerint a lezárások és korlátozások feloldásával lesz lehetőségünk még idén együtt ünnepelni az idei vezérige szellemében: „Maradjatok meg az én szeretetemben!” (János 15,9b)

2021-ben a Grandchamp-i Szerzetesi Közösség állította össze az Ökumenikus imahét témáját, a vezérigét „Az igazi szőlőtő” jézusi példázatból választották. A szőlőtőke maga Jézus Krisztus, a vesszők pedig a keresztyének. A vesszőszálak, amelyeken a termés érik, a Jézus Krisztussal mint szőlőtőkével való megbonthatatlan közösséget fejezik ki.

A szőlővessző csak a szőlőtőkén maradva és rajta keresztül kapja meg az élethez és a gyümölcsterméshez szükséges életfeltételeket, melyek által élő marad, növekedhet és gyümölcsöt teremhet. Amennyiben ez az éltető forrás valamiért megszűnik a szőlővesszők legkisebb sejtjébe is áramlani, akkor az a vessző megbetegszik, nem lesz képes gyümölcstermésre, elszárad, és a funkcióját, rendeltetését elveszítő ágat lemetszik.

Ezért bíztat bennünket Jézus ezen a példázaton keresztül, hogy az ő szeretetében maradva, ebből a szeretetből növekedve olyan gyümölcstermő életet élhetünk, mely másokat is táplál és ebbe a szeretetközösségbe von. A szeretet forrásából, gyökeréből és törzséből táplálkozva életünk kiteljesedik a családban, a társadalomban, az egyházban, abban a közösségben, ahová tartozunk, és ahol szolgálunk egymásnak, egymásért, Isten nagy nevének dicsőségére.

Sokszor elmondtam már az elmúlt évek során az igehirdetések alkalmával, hogy ha útra kelünk majd ebből a földi világból abba a most még láthatatlan, szemünk elől eltakart világba, csak egyetlenegy dolgot vihetünk majd magunkkal: azt a szeretetet, amit adtunk, és amit kaptunk! Minden mást magunk mögött kell hagynunk, de az a szeretet, amelyet szeretteinknek, testvéreinknek a hitben, embertársainknak az életutak találkozásainál adtunk, az elkísér, az a miénk marad, mint olyan kincs, amelyet földi életünk során az Isten országába gyűjtöttünk.

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők … maradjatok meg az én szeretetemben!” Jézus „Én vagyok – ego eimi” minden kétséget kizáró isteni kijelentéseként hangzik el ez az életet munkáló, életet kiteljesítő, életet gyümölcstermővé változtató tanács. Az Ő szeretetében megmaradni azt jelenti, hogy életünk gyümölcseit, eredményeit ez a szeretet teszi maradandóvá, értékessé, időt állóvá, oly módon, hogy ez még az örökkévalóság időtlenségében sem veszít egy jottányit sem értékéből. Ebben a szeretetben növekedjünk, gazdagodjunk, így téve bizonyságot Isten országának időt álló kincseiről, mely a 21. század világát is élhető hellyé, a megmerevedett idegszálakat mosollyá, az elutasító legyintéseket segítő karokká, a megbénult lelkeket élővé, a megbetegedett életvesszőket gyümölcstermővé formálja. A szőlőtőn maradás, a jézusi szeretetben maradás isteni garancia, jézusi kezességvállalás, mely minden viszontagságok, életviharok, fenyegető veszélyek, hitben megtorpanás, erőtlenség ellenére kiteljesedett életet és gyümölcstermést ígér.