„Ó, jőjjetek, hívek ma lelki nagy örömmel, A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el!
Megszületett az angyalok királya:
Ó, jőjjetek, imádjuk, ó jőjjetek, imádjuk, ó, jőjjetek, imádjuk az Úr Krisztust.

A 327. karácsonyi egyházi ének magyar nyelvű fordítása az „Adeste fideles” kezdetű 17. századi latin himnuszból – valószínű, az angol fordítás figyelembe vételével - készült el. A források több szerzőt is említenek: 4. János portugál királytól kezdve, John Reading angol zeneszerzőn és orgonistán át, John Francis Wade angol himnológusig. A "királyi eredet" azért is elképzelhető, mert az ének egy igazi fanfár jellegű kezdéssel és nagyon ünnepélyes karakterrel rendelkezik. Trombitákra illő dallam. Mi is hirdethetné fenségesebben Jézus születését, mint egy uralkodóknak kijáró, trombitákra írott fanfár? Az eredeti himnusz négy versszakból áll - akárcsak a magyar dicséret.

Az első versszak hív, gyűjt minket, hívőket a jászol köré, egyúttal lefesti, bemutatja számunkra a körülményeket és a helyszínt: a kis Jézus jászolát. A versszak végén háromszor elhangzó hívás: „Ó, jőjjetek, imádjuk…” - sürget és gyűjt a hírnök bennünket a jászol köré.

A második versszak bemutatja Jézust, hirdeti eredetét és - a látszattal szöges ellentétben álló - hatalmát. „Az életnek szent Ura, dicsőség Királya itt fekszik a jászol mélyén nagy szegényen.” Az éles kontraszt: a dicsőség Királya és a jászolban fekvő kiszolgáltatott gyermek az Isten fiának titkát tárja elénk. A hármas hívogatás, úgy, mint minden versszak végén, itt sem maradhat el.

A harmadik versszak a sürgető hívást elfogadó, jászol köré sereglett hívők lelkületét írja le. Az eddigi "közelítő perspektíva" után oldalazó irányba mozdul el a tekintetünk, majd a hála felfelé irányuló szavai következnek. „A magas mennyben dicsőség Istennek!”

A negyedik versszak a legintimebb perspektívájú, hiszen a jászolban fekvő Jézust láthatjuk újra közelről. Jézus személyének és valójának legpontosabb meghatározását is itt találjuk: "Isteni Gyermek, testet öltött Ige."

Míg a szöveg egyszer, a dallam kétszer is tartalmazza a hármas fokozást: először az ének elején láthatjuk, amint három szinten, egyre magasabban kezdődik a dallam; majd az ének végén ugyanígy, a szöveggel egybeesően. Az első három fokozást egy nyugodtabb, a korábbiakhoz képest lejjebb elhelyezkedő dallam követi, hogy ezt egy még ujjongóbb felkiáltás -"Megszületett!"- szakítsa félbe. Ezt az ujjongást zárja le és egyúttal nyugtatja meg a már említett újabb hármas zenei fanfár.

A versszakról versszakra ismétlődő Krisztushoz hívás sürgeti a mindenkori keresztyéneket, hogy érkezzenek meg az élet Urához, örvendezzenek, mert a dicsőség Királya gyermekként érkezett nagy szegényen, hogy őket gazdaggá tegye. A sürgető hívás nekünk is szól!

„Ó, jőjjetek, imádjuk…”