„Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek. (…) Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat Istenünknek a kietlen tájon át! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga mondja ezt. Egy hang szól: Kiálts! Én megkérdeztem: Mit kiáltsak? Minden test csak fű, és minden szépsége, mint a mezei virágé. Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünk igéje örökre megmarad. Magas hegyre menj föl, ki örömhírt viszel a Sionnak, harsány hangon kiálts, ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek! Kiálts, ne félj! Mondd Júda városainak: Itt van Istenetek! Az én Uram, az Úr jön hatalommal, karja uralkodik. Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, úgy legelteti nyáját, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.” (Ézsaiás könyve 40, 1-11 válogatott versek)

Jó hallani Ézsaiás próféta 2500 évvel ezelőtt elhangzott próféciáját ezen az adventi estén. Ezek a bíztató és reményt keltő prófétai szavak a 21. században élő, ünnepre készülő és várakozó embernek is sokat jelentenek. Főleg ennyi nehézséggel a háta mögött és ki tudja még mennyi próbával maga előtt. Építsetek utat a pusztában az Úrnak! – hangzik a felhívás felénk is. Ez azt jelenti, hogy ne tétlenkedve várakozzunk, hanem kezdjük el a találkozás útját mi magunk is építeni. Azzal a bizonyossággal kezdhetünk az útépítésnek a 21. század pusztájában, hogy ebben a nehézségekkel, próbatételekkel teli életútépítésben megjelenik az Úr dicsősége!

Mit is jelent a puszta? Egy lakatlan, kietlen, elvadult tájat, helyet jelent. A puszta különleges helynek számít a Szentírásban is. Olykor a próbatételek hegyeit jelentette, máskor a megkísértés helyeként szerepel. De a magányosság, a megfáradás, az elbizonytalanodás hullámvölgyeit is elénk hozza.

Kedves Testvéreim, ha most mindenki elmondaná, hogy mit is jelent életében a puszta, milyen hegyek állnak akadályként előtte, mekkora völgyek, vagy szakadékok szédítő veszélyeivel kell farkasszemet néznie, akkor hallanánk félelmekről, betegségekről, gyászról, reménytelenségről, megfáradásról, kiégésről – és még nagyon sokáig sorolhatnánk.

De a 21. századi ember életének pusztájába is belekiált a prófétai szó: Építsetek utat a pusztában! Rakjátok le a súlyos kőként életetekre és lelketekre nehezedő terheket! És ezeket fel tudjátok használni! Ezekből az élettörténések és életterhek köveiből meg tudjátok építeni az utat! Nem kell cipelni, húzni, vonni, le kell tenni az Úr előtt készített úton. Mert még ezek a terhek is építőanyaggá válhatnak az útépítés során, ha a megfelelő eszközökkel építkezünk.

Az imádsággal, a lelki csendességgel, az ige erősítő és bátorító kötőanyagával. És akkor az élhetetlen puszta békés és örömökkel övezett hellyé válik. Testi és lelki értelemben is élhető hellyé formálhatja a magas hegyről felénk kiáltott örömhír! Mert a fáradtságos útépítés, az életterhek köveinek lerakása közben egyszer csak megjelenik az Úr dicsősége, beragyogja ezt a pusztán át vezető életutat és meghalljuk az örömhírt! „Itt van Istenetek! Az Úr jön hatalommal, karja uralkodik! Vele jön szerzeménye, előtte jön, amiért fáradozott. Mint pásztor, karjára gyűjti a bárányokat, ölébe veszi őket, az anyajuhokat szelíden terelgeti.”

Mennyi bátorítás, micsoda örömhír hangzik felénk a magas hegyről, az örömhírt kiáltó helyéről! Ebben a 21. századi kaotikus pusztai világban van rendező elv, az Úr hatalma! Ebben a 21. századi bizonytalan pusztai létben van bíztatás, az Úr uralkodik! És ez az Úr a hatalmát nem pusztításra használja, hanem gyógyításra, építésre, felüdítésre, vigasztalásra.

Milyen csodálatos dolgokat ígér ez a prófécia. A pusztában a súlyos életkövekből épített úton az az Úr érkezik hozzánk, aki legelteti a nyájat. A mindennapi kenyér ajándékát kínálja, a békés mindennapok ritmusában legeltet, szelíden terelget. A megfáradtakat, a megtorpantakat, a megsebzetteket karjára gyűjti, ölébe veszi őket. Nem hajszol, nem kihasznál, nem kizsákmányol, amit ez a világ oly sok formában megtesz velünk. Ez a hatalom a szeretet elve alapján uralkodik. Így válhat a puszta az öröm, a megbocsátás, a gyógyulás, a békesség, a kiteljesedés helyévé, mert az az Úr érkezik hozzánk, aki magáról mondta el, hogy „én vagyok az út!” Rajtam keresztül van lehetőség eljutni az Atyához. „Én vezetlek át a kietlen puszta veszélyein, biztos cél felé irányítom az életutadat.”

Milyen jó, hogy Karácsony azt üzeni nekünk, hogy ez a jóság, ez a szeretet, ez az életet munkáló segítség testben eljött közénk, és életünk kietlen és félelmetes pusztai vándorútját az öröm útjává változtatja. Advent napjaiban építsük a 21. század veszélyekkel teli pusztáján át vezető utat, hogy minél tisztábban és minél élesebben hallhassuk meg mi is személyesen a magas hegyről kiáltott örömhírt, az evangéliumot! És mint ahogyan a pásztoroknak a pusztában, úgy nekünk is felragyog az a reménycsillag, mely Jézushoz vezet. Ámen.

Imádság: Mennyei Atyánk az Úr Jézus Krisztus által!

Szeretnénk megköszönni, hogy várhatunk, hogy készülhetünk. Köszönjük, hogy tanítasz, terelgetsz, bátorítasz, hogy ne tétlen várakozásban teljen az ünnepvárás, hanem buzdítasz az útépítésre bennünket is. Megvalljuk előtted Istenünk, hogy bizony belefáradunk az élet és a körülöttünk zajló világ történéseibe, bizony sokszor megkeseredünk, megtorpanunk a hitben és elbizonytalanodunk a jövőt illetően. Hálás szívvel köszönjük neked, hogy ezekben a nehéz időkben is szereteteddel veszel körül, és a bezárt ajtók, életek, szívek és lelkek nyitogatását nem adod fel, mikor mi már régen feladtuk. Gyógyír számunkra az örömhír lelkesítő, tettekre ösztönző szava, mely minket is kihoz a puszta kietlenségéből, átvezet a szakadékok felett, az elénk tornyosuló megpróbáltatások hegyeit ledönti. Szeretnénk eléd hozni ezt a betegségtől, békétlenségtől, bizalmatlanságtól, háborúságtól élhetetlenné vált 21. századi világot, sokszor kietlennek tűnő pusztát, és kérünk, töltsd meg az ünnepvárás napjait az örömhír minden áldásával. Megtartó szereteted maradjon velünk, szeretteinkkel, gyülekezetünkkel, egyházunkkal, népünkkel, és ezzel az egész világgal. Áldd és szenteld meg az ünnepre készülésünk napjait, az otthonunkat és szívünket, hogy méltókká váljunk a neked szentelt ünnepre. Az Úr Jézus Krisztusért kérünk! Ámen.

Adventi igehirdetés – 2020. december 6.

Áldott ünnepi várakozást, örömteljes adventi útépítést, békés, boldog karácsonyi ünnepeket kívánok sok szeretettel!