„Várom az Urat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.“ (130. zsoltár 5. vers)

Ez az év már sok mindent elvett tőlünk és egyre türelmetlenebbül várjuk, hogy múljon el a járvány és az életünk nyugodt kerékvágásban folytatódjék tovább. A megszokott életkörülmények lemeztelenített állapotában joggal kérdezhetjük, hogy mi marad? Lassan már csak a puszta lét! – válaszolhatnánk. Türelempróbáló időszak ez, mikor felerősödik a túlélés ösztöne, a dac a világgal szemben, a hiányérzet a megszokott után. Majd csillapodik mindez és a várakozás álláspontjára helyezkedik az ember. Várja, hogy megszólaljon a nagy hír: elmúlt, vége, nincs már veszély! Várunk az örömhírre! Mint ott a pusztában karácsony éjszakáján a pásztorok, akik távol a szeretteiktől, távol az otthonuktól, távol a civilizáció lüktetésétől, mondhatnánk úgy is, hogy hivatásukból kifolyólag egyfajta karanténban élték mindennapjaikat. Egyszer csak egy angyalsereg jelent meg váratlanul és örömhírt hirdetett a pásztoroknak. Hirdették, hogy valami készül, hogy valami jóra fordul, mert valaki közel jön a várakozásban élő emberhez és új lehetőségek tárházát nyitja meg előtte.

2020-ban az ünnepvárás idejére a korlátozások árnyéka vetül. Elmaradnak a hagyományossá vált adventi vásárok, a karácsonyi baráti és munkahelyi ünnepségek, melyek már „a normalitás idején” december elejétől kezdetét vették, és elmaradnak többek között az egyházi nagy ünnepi alkalmak is.

Mi marad a végén? Az ünnepelt maga - szegényes jászolba fektetve. Nincs körülötte csillogás, nincs körülötte rohangálás, roskadozó asztalok, forralt bor és mézeskalács. De Ő marad! És Ő készül hozzánk minden korlátozás ellenére advent napjaiban.

Ő hozza és ma is kínálja ajándékait: a békességet, a reményt, a szeretetet, a megbocsátást. Milyen szép is lenne ezt a beteg világot, háborúktól vérző országokat és népeket, kiüresedett és célt tévesztett emberi életeket feldíszíteni ezekkel az ajándékokkal. Bár a legtöbb bolt bezárt, így az ajándékvásárlás lehetőségei korlátozottak, de az Isten által kínált ajándékokért csak ki kell nyújtani a kezünket, vagy adott esetben összekulcsolni és imádságban elkérni, majd a „használati útmutatót” átolvasni, szívünkbe zárni, hogy ezek az ajándékok tényleg betölthessék küldetésüket, funkciójukat, bearanyozzák a várakozás és az ünnep napjait is.

Az isteni ajándékok valóra válása így teheti igazán ünnepivé életünket és világunkat. A szeretetlenség helyett szeretettel fordulni a másikhoz szóval, tettel, cselekedettel. Megtapasztaljuk majd, hogy ezzel nem leszünk szegényebbek, sőt! A békétlenség helyett váljunk Jézus „örömmondó békeköveteivé”. A reménytelenség mélységében lássuk meg a betlehemi reménycsillagot, mely utat mutat és elvezet a remény forrásához. És ha ezt a forrást mi már megtaláltuk, mutassuk meg másoknak is! A viták és veszekedések hangzavara csituljon és lágyuljon megbocsátó öleléssé. Ne várjunk arra, hogy majd a másik bocsánatot kér! Nyújtsuk mi a megbocsátás és békéltetés baráti jobbját! És ha ez a krisztusi indulat tölti meg a várakozás napjait, akkor a korlátozott és beszűkült világunkban meg fogjuk tapasztalni, hogy tágul a tér, tartalommal töltődik meg és ünnepivé formálódik az idő, békesség és öröm veszi át a kétségbeesés és aggodalom, a békétlenség és a harag helyét. Ilyen ünneplőbe öltözött szívvel úgy érkezünk majd Karácsony ünnepéhez, mint aki gazdaggá vált.

És akkor mi marad? Még ezekben az időkben is több marad, mint azt mi gondolnánk! Erre garancia az a Jézus Krisztus, aki nélkül nem is lenne karácsony. Aki igazán teljessé tudja tenni az ünnep napjait, és életünk minden napját – egészen a világ végezetéig!

Ezekben a kihívásokkal teli, nehéz időkben töltse meg otthonunkat, szívünket, az adventi heteket Isten szeretetének a melegsége, adjon erőt a kihívásokhoz, maradjon velünk áldása és békessége. Ünneplőbe öltözött lélekkel várjuk az Urat, aki reményteljes fényt hoz a reménytelenség sötétjébe, betér hozzánk és nem távozik el tőlünk! Ahogyan az egyik szép adventi dicséretünkben is énekeljük:

„Várj ember szíve készen! Mert jő a Hős, az Úr, ki üdvösséged lészen, szent győztes, harcosul. Fényt, éltet hozva jő, megtört az ősi átok: kit vágyakozva vártok, betér hozzátok Ő.” (MRÉ 312:1v.)

Áldott ünnepi várakozást, örömteljes készülést kívánok sok szeretettel!