„A szmirnai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja az első és az utolsó, aki halott volt, és életre kelt: Tudok nyomorúságodról és szegénységedről, pedig gazdag vagy… Ne félj attól, amit el fogsz szenvedni. Íme, az ördög börtönbe fog vetni közületek némelyeket, hogy próbát álljatok ki, és nyomorúságotok lesz tíz napig. Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját. Akinek van füle, hallja meg, amit a Lélek mond a gyülekezeteknek! Aki győz, annak nem árt a második halál. (Jelenések könyve 2,8-11)

Jelenben megélői vagyunk egy rendkívüli helyzetnek, melyre nem igazán tudunk ösztönösen jól reagálni, hiszen a mindennapi rutin, a körülöttünk levő világ felbolydult. Ránk tört egy embert pusztító ellenség a koronavírus formájában. Hetek óta minden fórumon ez a központi téma, a vírus megjelenése, terjedése, a megbetegedések száma, a megelőzés lehetőségei, egymás megsegítése. Aggodalom, félelem, bizonytalanság jellemzi az embereket, a társadalmakat, a világunkat. A koronavírus-járvány miatt az emberek jogosan aggódnak földi életükért, egészségükért. A halál leheletétől félelem és bizonytalanság van az emberi szívekben. Egy betegség, mely a földi élet törékenységével rémiszt sokakat. Mindezek mellett csak csendesen teszem fel a kérdést, hogy az emberek vajon legalább ennyire aggódnak-e az örök életükért is?

2020-ban a böjti istentiszteleteken a Jelenések könyvéből a hét gyülekezethez írt levél igéi alapján szólt volna az igehirdetés a húsvét ünnepére készülő testvérekhez. Böjt 3. vasárnapján soron következő levél a szmirnai gyülekezetnek íródott, melyben az örök élet koronájáról beszélt Jézus. Egy olyan korona, amely nem félelmet kelt, hanem a hitükben kitartók számára jutalom, ajándék. A szmirnai gyülekezetnek írt igékből vigasztalás, bátorítás, ígéret hangzik felénk. Nem is akármilyen ígéret! Az élet koronájának ígérete.

Mit is lehet tudni erről az ókori városról? Szmirna, a mai nevén Izmír, Kis-Ázsia provincia legtündöklőbb városa volt. Tengerparti település, jelentős kikötővel, nagy hajóforgalommal, virágzó kereskedelemmel. A város szépsége és gazdasága miatt sok ember telepedett le itt. Gazdagsága és művészete révén annyira kitűnt, hogy Ázsia ékszerének is nevezték. Hatalmas könyvtárral, a legnagyobb színházzal rendelkezett Ázsia provinciában. A város császárhűsége messze földön híres volt. Tiberius császárnak hatalmas templomot emeltek. Kr. u. 70-ben elesett Jeruzsálem zsidó népességének nagy része ide menekült, akik 10 000 dénárt adtak a város szépítésére, amiért külön kiváltságokat biztosított a város számukra.

Az ott élő keresztyén gyülekezet tagjai viszont távol álltak a város előkelőségeitől és gazdagságától. A szegény kikötői munkásoknak, bérből, napszámból élő embereknek annyi előnyt jelentett a város jóléte, luxuséletmódja, hogy a fellendült gazdaság és kereskedelem állandó munkalehetőséget biztosított számukra. A város gazdag zsidó kereskedő rétege szövetkezett Domitianus császárral a keresztyének kiirtására. Ezért különösen is sok szenvedésen, nyomorúságon mentek át a szmirnai keresztyének. Domitianus keresztyénüldözése idején hangzik feléjük ez a bátorító, vigasztaló, bíztató üzenet, amikor az életük forgott kockán, amikor hitük miatt sokan börtönben voltak, sokakat kivégeztek, nem volt család, ahol ne gyászoltak volna. A hét kis-ázsiai gyülekezet közül a szmirnai volt az, mely minden kritika és elmarasztalás nélkül dicséretet kapott az Úr Jézus Krisztustól!

Tudok nyomorúságodról! Jézus tudja, látja, hogy az ő gyülekezete, a benne hívők milyen megpróbáltatásokon, félelmeken mennek keresztül. Ebben a nehéz, szinte kilátástalannak látszó helyzetben kitartásra buzdítja őket: Légy hű! Tarts ki! Hittel kapaszkodj belém, maradj hűséggel mellettem, mert én is melletted maradok, melletted vagyok! Immánuel! Velünk az Isten! – ez az ígéret bátorítja a szmirnai hívőket.

Tudok szegénységedről. Látta a nyomorúságukat, hogy körülményeikben nagyon szegény emberek alkotják a gyülekezetet. Itt is hangzik a bíztatás: a szegénység ellenére te gazdag vagy! Te vagy igazán gazdag ebben a pompától és gazdagságtól ragyogó városban. Jézus itt azzal bíztatja a szmirnai keresztyéneket, hogy szegénységük és nyomorúságuk ellenére általa a legnagyobb gazdagságban van részük. Ez az elveszíthetetlen kincs, a belső gazdagság, amiről Jakab apostol így ír: „Isten kiválasztotta azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az Őt szeretőknek ígért.” (Jakab levele 2,5.)

A szmirnai gyülekezet szegény volt a múló javakban, de gazdag volt a lelki kincsekben.

Ebben a rendkívüli és nehéz helyzetben bíztatja Jézus a maroknyi szegény gyülekezetet, de nem áltatja az övéit. Elmondja nekik azt is, hogy tud arról, hogy szenvedés vár rájuk. De azzal kezdi, hogy „ne félj!”.

A tíz nap – szimbolikus szám, ami azt jelenti, hogy a megpróbáltatásnak vége lesz! Én azt is a kezemben tartom! Én ott vagyok a történések mögött! - Micsoda bíztatás ez abban az időben, abban a helyzetben, abban a társadalomban! Gondoljunk csak bele, hogy ha valaki feladta volna a hitét és elpártol Krisztustól, azt nem fenyegette volna életveszély, nem lett volna kitéve állandó zaklatásnak és félelemnek. Gondoljunk csak bele, hogy aki nem a krisztusi értékekhez ragaszkodik, hanem a pompás nagyvárosnak a világi élete ragadja magával, a gazdagság utáni vágy megalkuvóvá tette volna, akkor külsőleg nézve nyugodt életet, megélhetést biztosíthatott volna magának és családjának. Hatalmas kísértések ezek, akár a puszta egzisztenciális lét kérdésében is. De a nyomorúságok között hittel élő szegény, mégis gazdag volt!

Szmirna városára többszörösen jellemző volt a versengés. Minden téren első akart lenni. A pompában, a kultúrában, a pogány kultuszokban, a császárkultuszban. Az ott élők ezt jól tudták, a szmirnai gyülekezet tagjai ismerték ezt a mindenáron elsőnek lenni mentalitást a mindennapokból. Ezért mutatkozik be nekik így Jézus Krisztus: „Ezt mondja az első és az utolsó!” Ezzel azt üzeni a szmirnai gyülekezetnek, ezzel bátorítja őket, hogy nem a város pompája, gazdagsága, nem a császár és annak hatalma, nem a titeket gyűlölő és feljelentő zsidók az elsők. Hanem én! Nektek nincs miért félnetek, mert minden velem kezdődik, és minden velem végződik majd. „Ne félj! Én vagyok az első és az utolsó és az élő: halott voltam, de íme, élek örökkön-örökké, és nálam vannak a halál és a pokol kulcsai.” (Jelenések 1,17b)

Szmirna híres volt az ókorban megrendezett versenyjátékokról is. Ezekben a versenyjátékokban a győztesek koszorút kaptak. És itt Jézus az élet koronáját, mint a győztesnek járó hervadhatatlan koszorút ígéri az övéinek. Ő az első, ő a győztes! Ebben a győzelemben részelteti azt, aki mindhalálig hű volt. Aki az élet-halál fenyegetettség között hű maradt krisztushitéhez!

Testvéreim, ma, amikor oly sokan földi életükért és egészségükért jogosan aggódnak, jó lenne, ha az örök életükért is legalább fele ennyire aggódnának! Mert, aki kitart, aki hű marad, minden kísértés, nehézség, félelem és fájdalom között is, aki győz, annak nem fog ártani a második halál! Tudjuk, hogy az első halál, a földi halálunk. A második halál pedig a végidőbeli halál, az örök kárhozat, az Isten nélküli lét. De Jézus itt az örök élet koronáját ígéri nekünk.

Nekünk, a 2020-ban a láthatatlan ellenség, a pusztító járvány miatt aggódóknak is szól az ígéret, akik naponként oly sokszor halljuk a „korona” szót vírus, járvány, betegség, halál, aggodalom, félelem szavakkal és érzésekkel társítva, nekünk is jusson eszünkbe ez a jézusi bíztatás: Légy hű, és néked adom az élet koronáját! Mert Jézus tud a mi nyomorúságunkról és szenvedéseinkről, tud arról, hogy min megyünk keresztül, ismeri félelmeinket, aggodalmainkat. Ő bíztat ma minket is: Ne félj! Én ott állok mindezek mögött, kézben tartom a dolgokat, és ennek is vége lesz. Kapaszkodj hittel belém, maradj hű hozzám és átvezetlek ezen a sötét völgyön is olyan magaslatokra, ahol a békesség, a szeretet, a nyugalom, a biztonság vár. Mert én mindezekért győztem és ebből a győzelemből neked is részt adok.

Ezekben a nehéz időkben Dietrich Bonhoeffer mártír teológus sorai is bíztassanak mindnyájunkat:

„Áldó hatalmak oltalmába rejtve csak várjuk békén mindazt, ami jő.
Mert Isten őriz híven reggel-este, Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő.”

Isten irántunk való hűségére válaszoljunk mi is hűséggel, hitünk kolduskarjával kapaszkodjunk abba az Úrba, aki az első és az utolsó, aki az Alfa és az Omega, aki itt és most, a koronavírus-járvány és még sok egyéb ránk törő baj között is velünk van, az élet koronáját tartva a kezében, melyet nekünk szán. Légy hű, és néked adom az élet koronáját! Ámen.