„Jézus mondja: Én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”
(A 2020-as esztendő vezérigéje – János 10,10b)

Isten kegyelméből a 2020-as esztendő idejébe léphettünk. Ilyenkor, még az év elején többször felmerül bennünk az a gondolat, hogy vajon mi vár ránk ebben az új évben? Vajon mi történik majd velünk és a világban? Talán még karácsony ünnepének üzenetével a szívünkben bátran nézünk a közeli és távoli jövő idejébe. Jó lenne, ha egész évben, a mindennapok történései között, az örömteli és bús napok között is ott lenne, ott maradna szívünkben karácsony üzenete: Megtartó született tinéktek!

A világ zúgása, forrongása az új év kezdetén is ott volt a mindennapjainkban. Egy kontinens lángokba borult, egy másik kontinensen a fegyverek továbbra is emberéleteket oltanak ki. De elég az ausztriai lapokat olvasni, és láthatjuk, hogy körülöttünk is tombol a bűn embertelen gonoszsága. Szinte minden napra jut egy gyilkosság, betörés, véres családi perpatvar, vagy lelki terrort megélők nyomora. Mintha ez a világ nem akarna tudni arról, hogy nem is olyan régen azt ünnepeltük, hogy 2000 évvel ezelőtt Szabadító, Megváltó, Megtartó született minékünk.

A bibliaolvasó vezérfonal szerint a Jelenések könyvét olvassuk végig. Bizonyára a napi igét olvasó Testvérek előtt feltűnt ebből az apokaliptikus könyvből, hogy a tűz motívuma milyen gyakran jön elő az ítélet jeleként. Ha párhuzamot vonunk a 21. század idejével, akkor szomorú szívvel állapíthatjuk meg, hogy körülöttünk is tombol az emberi gonoszság tüze mindenféle formában. Ilyenkor mindig hangsúlyozottan kell kiemelni azt, hogy ez nem Isten ítélete, ez nem Isten akarata! Hiszen pár héttel ezelőtt Karácsonyt ünnepeltünk, mely Isten világunkban testet öltött szeretetének ünnepe. Az az Isten, aki határtalan szeretetében ilyen mélyre hajolt, hogy emberi testben megjelenítse ezt a mindent legyőző szeretetet, az az Isten nem pusztít, sőt!

A 2020-as év vezérigéje azt üzeni nekünk, hogy ez a minket szerető Isten Fiában az életet hozta el nekünk! Nem a pusztulást, a reménytelenséget, a gonoszságot, a gyilkos emberi indulatot – ez mind-mind a bűnös embertől van, aki még ma is hallgat a sátán embergyilkos szavára.

Jézus ezt mondja, így vall magáról: „én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.”

Ezt üzeni Jézusban Isten nekünk erre az új esztendőre, annak mindennapjaira. Ő az élet Istene, nem a halálé. Ő a teremtés Istene, nem a pusztításé. Ő a gyógyítás Istene, nem a betegségeké. Ez az Isten azt üzeni a 2020-as esztendő elején, hogy az emberi gonoszság és az ördögi pusztítás ellenére, az új esztendő napjaiban, a mi életünkben is az általa ajándékozott élet bőségét készítette el nekünk! Isten nem megrabolni, pusztítani, elvenni akar valamit az életünkből, hanem éppen ellenkezőleg. Azt üzeni, hogy áldásainak csatornáiból a 2020-as év napjaiban is bőségesen hullnak áldások az életünkre. Mindenek ellenére, a világban tomboló gonosz ellenére Ő ott áll a történések mögött megtartó szeretetével.

A gonoszság tüzében és tüzétől izzó világban Ő ma is képes szava által új világot, új holnapot, új reménységet teremteni a szívünkben, életünkben, mindennapjainkban. Testvéreim, nekünk ilyen Istenünk van! Minket ilyen Isten kísér 2020-ban és egész életünk mindennapjaiban is. Az életünk ilyen szerető Isten mellett nem fogyni fog napról napra, hanem éppen ellenkezőleg! Kiteljesedik, megtöltődik tartalommal, a mennyei bőség többletével már itt a földi életünkben.

Jézus ezt az igét a Jó Pásztor önkijelentésében mondja el. Amikor is elmondja, hogy ő az ajtó és ő a jó pásztor, és az ő juhai az ajtón mennek be, hallgatnak az ő hangjára, és ő ismeri az ő juhait, nevükön szólítja őket, előttük jár, vezeti őket. „Én vagyok az ajtó, ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson, én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek. Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért.”(János ev. 10,9-11.)

A bárány a pásztor nélkül életképtelen, de a jó pásztor vezetésével füves legelőre, éltető forrásvízhez jut. És ha leszáll az est, akkor ez a pásztor áll ajtóként a biztonságot nyújtó akol bejáratánál, egyenként néven szólítja, hívja, engedi be az övéit oda, ahol vele lehetnek békességben, biztonságban, bőségben. Ez a pásztor a mi életünknek is őriző, jó pásztora a 2020-as év napjaiban is. Ő az, aki vezet minket a mindennapi feladatok és próbatételek között. Ő az, aki szomjazó lelkünket az élő víz forrásával kínálja. Ő az, aki a megfáradás idején pihenést, lelki és testi felüdülést ajándékoz nekünk. Aki a „nem bírom, a feladom, a nincs tovább” fájó és hangos sóhajokat meghallgatja, magára veszi és erőtlenségünket az ő ereje által célhoz segíti, a kitartás elfogyó lelkületét újra feléleszti, a fizikai és lelki fájdalmakat gyógyító szavával enyhíti.

A világ nem fog változni körülöttünk, a gonoszság ezer arca nap nap után felüti fejét sok formában. De a mi világunk változhat, formálódhat, kiteljesedhet annak a pásztornak a vezetésével, aki magáról ezt is kijelentette:

„Én vagyok az út, az igazság és az élet.”

Az út, mely az Atyához vezet, nem a pusztulásba, hanem az életre. Az igazság. Ebben a világban sokak hangoztatják vélt igazságaikat, harcolnak érte szóval, tollal, fegyverrel. Az ilyen igazságoknak oly sokszor harag, gyűlölet, viszály, békétlenség az eredménye. 2000 év távlatából még mindig nem ismerte fel a bűnös ember és világ, hogy egyetlen igazság létezik, mely felülmúlhatatlan. És ez az igazság nem filozófiai tétel, politikai állítás, vallásoknak hazudott önmegváltást hirdető tévhit. Ez az igazság egy személy! Jézus Krisztus! Ez az igazság egy személyben Isten, aki emberi alakban élte végig a földi élet minden szakaszát és élte bele Isten szeretetét a világba. Ez az örök igazság így hirdeti nekünk az örömhírt, az evangéliumot: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Ennél nagyobb igazság nem volt, nincs és nem is lesz. Ő azért jött, hogy életünk legyen, és bőségben éljünk! Azt az életet hozta el, mely nem véges, hanem az örökkévalóságig tart. Az örökkévalóság többletével kínált életben szeretne részeltetni minket is a jó pásztor. Jézus az összekötő kapocs a mi halandó emberi életünk és az Isten halhatatlan élete között.

Annyian keresik az élet titkát, tudományos kutatásokban, filozófiai eszmefuttatásokban, szellemi magaslatokban. Pedig nem kell túlfilozofálni az életet! Jézus a mindennapi élet szintjén a mindennapi embereknek egyszerűen és érthetően elmondta, és Isten Igéje által ma is elmondja: Ő azért jött ebbe a világba, a földi élet korlátai közé, hogy azokat a korlátokat szétfeszítse, és megtöltse az örök élet csodájával.

Szent-Györgyi Albert maga is próbálta kikutatni az élet titkát, így írt erről: „Azért kezdtem szövettani kutatásokba, mert az élet titkát akartam megfejteni. Mivel nem elégítette ki tudásszomjamat az, amit a sejtekről megtudtam, az élettan területén dolgoztam tovább. …” Leírja, hogy majd áttért a gyógyszertanra, bakteriológiai tudományokba kezdett, majd a molekulák területére irányult a figyelme. „Húsz évi kutatómunka után arra a meggyőződésre jutottam, hogy egészen az elektronok és a hullámtechnika világába kell elmerülnöm ahhoz, hogy megérthessem az élet titkát. Ekkor döbbentem rá… a nagy kutatási lázban valahol, útközben elvesztettem az életet…”

Végezetül egy kedves svéd népmese nyomán az életről. Egyszer egy pinty feltette a kérdést: Mi az, hogy élet? Válasz sok felől jött. A rügyeit bontogató vadrózsabokor válasza ez volt: „Az élet állandó kibontakozás.” A hatalmas szalmaszálat cipelő hangya válasza így hangzott: „Az élet csak munka és vesződség!” A virágport gyűjtögető méhecske ezt duruzsolta: „Az életben a munka és a szórakozás váltogatja egymást.” A vakond válasza ez volt: „Az élet a sötétség elleni állandó harc.” Az esőcsepp életről szóló bölcsessége: „Az élet csupa könny.” A sas véleménye a nagy kérdésről: „Az élet felfelé törekvés!” A lakodalomból hazafelé tartó fiatalember, a sok tánctól és szórakozástól fáradtan egy fa alá feküdt, és mintha a pintyhez szólt volna: „Az élet nem más, mint a szerencse hajszolása és a csalódások csapásainak elviselése…” Az ébredező hajnal ezzel keltette az alvó erdőt: „Én, a hajnal, az új nap hírnöke vagyok, az élet pedig az örökkévalóságé.” Mindenki a maga élettapasztalatai alapján próbálja megfogalmazni, hogy mit is jelent az élet. Ezek közül a legszebben talán így hangzik: „az élet az örökkévalóság hírnöke.” Ezért jött Jézus, hogy ennek az életnek a csodáját ajándékozza nekünk. Ebben az életben már itt úgy bővölködjünk, hogy megérezzük az örök életnek, az örökkévalóságnak, a mennyek országának a jó ízét, illatát, légkörét. Legyen részünk bőségesen mindezekben az Istentől jövő Jézus által kapott élettöbbletet jelentő ajándékokban, hogy megtapasztaljuk, a jó pásztor velünk van minden napon ebben az új esztendőben, sőt ígérete szerint a világ végezetéig. Ámen.

Imádkozzunk! Életnek Istene, mennyei Atyánk! Úr Jézus Krisztus, életünknek jó pásztora! Köszönjük, hogy nem a pusztításé, a halálé, a gyűlöleté, a szeretetlenségé az utolsó szó a világunkban és a mi életünkben sem. Köszönjük, hogy az élet ezer csodáját és áldását készítetted el jó Atyánk a te szent fiadban, az Úr Jézus Krisztusban számunkra is. Köszönjük, hogy ennek az életnek a csodáját tapasztalhatjuk meg a mindennapokban. A jó pásztor életet ajándékozó, őriző, óvó szeretetét élhetjük meg a világban tomboló rossz, gonosz ellenére is. Köszönjük Úr Jézus Krisztus, hogy ezzel a reménységgel nézhetünk az új esztendő új napjai mögé, ahol megláthatjuk a te arcodat, megtapasztalhatjuk cselekvő szeretetedet, átélhetjük megtartó kegyelmedet. Könyörgésben eléd hozzuk az élet értelmét veszítetteket, az élet terhe alatt roskadozókat, a betegeket, az árvákat, az özvegyeket. Te légy vigasztaló pásztoruk nékiek is. Tőled kérjük el Istenünk ennek az új évnek minden napját, az új feladatokhoz újult erőt, a hitharcokhoz újult hitet, az emberi kapcsolatokban a szeretet kiáradását. Köszönjük, hogy áldásaidban élhetjük a mi életünket. Az Úr Jézus Krisztus nevében, őriző és megtartó pásztorunk nevében kérünk, hallgass meg minket! Ámen.