2019 februárjában Nagypéntek az ausztriai politikai, gazdasági, társadalmi színpad egyik központi témája lett. Mindennek az előzménye az volt, hogy a protestáns felekezetek tagjai (reformátusok, lutheránusok, metodisták) számára ünnepnap, ill. munkaszüneti nap volt. Az Európai Unió Bírósága 2019. január 22-én kimondott ítélete ezt a bevett gyakorlatot diszkriminációnak titulálta, mely kiváltotta a Nagypéntek körüli huzavonát. Többek között a Munkaügyi Kamara indítványozta azt, hogy Ausztriában mindenki számára nyilvánítsák ünnepnappá Nagypénteket. Pro és kontra történtek tiltakozások az ünnepnap mellett és ellen. A hírportálokat, sajtóorgánumokat visszakeresve mindenki tájékozódhat ennek lefolyásáról, melynek végkimenetele az lett, hogy Ausztriában minden felekezet számára eltörölték az ünnep-, ill. munkaszüneti napot. Nem áll szándékomban sem politikai eszmefuttatást, sem a gazdasággal, ill. a munkavállalókkal kapcsolatos kritikát megfogalmazni, csupán két gondolattal szeretném az ünnepet útjára indítani az ausztriai szórványmagyarság, ill. a gyülekezetünkhöz tartózók körében.

Az egyik az események lefolyásával kapcsolatos: érdeklődve figyeltem, hogy miként reagálnak a különböző egyházi, társadalmi, gazdasági és egyéni fórumok a Nagypéntekkel kapcsolatban. Reménykedő kíváncsisággal vártam; és ebben a várakozásban hiányérzetem támadt; majd a végkifejlet után egyfajta csalódottságot éreztem. Munkaszüneti nap, vagy ledolgozott nap dupla órabérért, hosszú hétvége pihenéssel, kirándulással, szórakozással – hasonlókat olvastam azzal kapcsolatban, hogy kinek miért is lenne jó, ha Nagypéntek mindenki számára hivatalos ünnepnappá válhatna.

Véleményem és meggyőződésem szerint fontos lett volna mindenki számára munkaszüneti nappá nyilvánítani Nagypénteket, és erre egyetlenegy indokot ismerek: Jézus Krisztus a kereszten elhordozta a világ bűneit; a mi bűneinket vitte fel a keresztfára, mely egyetemesen mindenkire érvényes, még a 21. században Ausztriában élőkre is. Ha van, akkor csak ez az egyetlenegy ok létezik arra nézve, hogy mindenki számára legyen ünnep, istentisztelet, hálaadás, bűnvallás, a kereszten meghalt Krisztusban felismert bűnből való feloldozás Nagypéntek napja! – „De ti pihenni akartok, de ti még ezen a napon is dupla órabérért dolgoznátok!” – fordíthatnánk le Ézsaiás próféta szavait a 21. század eseményeire aktualizálva: „De hiszen ti a böjti napokon is megtaláljátok kedvteléseteket, és az embereiteket mind munkára hajszoljátok. Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök, sőt bűnösen, ököllel verekedve.” (Ézs 58,3-4)

A másik gondolat egyfajta figyelemfelhívás, ill. figyelmeztetés. Húsvét ünnepére különböző módon készülnek az emberek. Lakást, házat, kertet díszítenek, a pihenést tervezik, hazautaznak a családhoz, kisebb-nagyobb ajándékokkal készülnek, locsolkodásra verset tanulnak, tojást festenek. Sok szép hagyománya van ennek az ünnepünknek.

Mikor Jézus Virágvasárnap elindult a szenvedés útján, melynek középpontja a golgotai kereszt volt, a kiteljesedése pedig a húsvéti üres sír, akkor is készülődtek az emberek, a családok a páska ünnepére. Díszítés, bevásárlás, családi összejövetel, közös ünneplés – és közben Jézus ment mellettük a szenvedés útján. Az árulások, az ítéletek, a kivégzés, mind-mind gyorsan történjék, még az ünnep előtt, hogy mire beköszönt az ünnep estéje, mindent maguk mögött tudjanak. Észre sem vették a nagy készülődés és kapkodás közben, hogy a világot sarkából kiforgató ünnep történik! Nem az az ünnep, amit ők készítettek maguknak, hanem az az igazi és nagybetűs ÜNNEP, melyet maga Isten készített el a világ számára!

Ezért hát Testvéreim, akár munkaszüneti nap, akár nem, Nagypéntek és Húsvét Ünnepe legyen számunkra olyan valóságosan megélt hitesemény, melynek történéseiben teljesen benne vagyunk. Álljunk meg a készülődés, a pénzkeresés, a wellnessezés közben és engedjük magunkhoz nagyon közel azt, aki ezt az Ünnepet szerezte, aki bebocsátásra vár, és aki ezt az ígéretet hozza nekünk is:

„Ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni.” (Ézs 58,13-14)