A 2019-es év ökumenikus imahét vezérigéjét az indonéziai keresztyének Mózes 5. könyvéből választották: „Az igazságra csakis az igazságra törekedj…” (5Móz 16,20)

A januári hónap ökumenikus alkalmaira és igehirdetéseire készülve, Mózes 5. könyvének részeit figyelmesen átolvasva, arra az elhatározásra jutottam, hogy ennek a kevésbé ismert bibliai könyvnek az igéit, régen megírt törvényeinek mában is érvényes üzenetét jó volna a gyülekezet tagjai elé tárni, mint a régi törvények mai üzenetét.

Mózes 5. könyve egy roppant érdekes bibliai könyv, mely olyan isteni igazságokat, rendelkezéseket, útmutatásokat tár az olvasó elé, mely nemcsak magával ragadja, hanem az élet értelméről, a saját életéről is komolyan elgondolkoztatja.

Mózes 5. könyvét „második törvény” könyvének is nevezik, ugyanis mielőtt Isten választott népe a 40 éves pusztai vándorlás után belépett volna az ígéret földjére, megújította az Isten szövetsége iránti elköteleződését. Ennek jegyében Mózes, mint a nép vezetője, újra megismétli a Szövetség könyvében foglalt törvényeket. A törvények ismertetése és magyarázata mellett történeti leírások és intő beszédek állnak. Ez a mózesi törvénykönyv az élet mindennapi dolgaira akart útmutatást adni a nép új életéhez. Éppen ezért ismétli meg a Mózes 2. könyvében már egyszer elhangzott Tízparancsolatot és írja körül különböző törvényekkel és rendelkezésekkel, hogy a nép maradjon meg az Isten mellett: abban a szövetségben, amit Isten kötött velük.

„…mert elétek adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot.
Válaszd hát az életet, hogy élhess és utódaid is!
Szeresd az Urat, a te Istenedet, hallgass a szavára és ragaszkodj hozzá…”
(5Móz 30,19-20)

Isten azért adja az ő rendelkezéseit, hogy az őt követő az áldás útján haladjon az élet kiteljesedése felé. Tanácsot ad a mindennapi döntésekhez, óv a pogányistenek bálványainak imádásától. Próbálja tanítani népét a kegyelem gyakorlására, mikor az elengedés és a szabadon bocsátás évét rendeli el.

Jézus Krisztus tanításaiban, a hozzá intézett kérdésekre válaszolva sokszor hivatkozik a mózesi törvényekre. Bár a törvényvallás buktatóira is kíméletlenül rámutat, mikor kijelenti, hogy nem az ember van a törvényért, hanem a törvény van az emberért. De nem szünteti meg, nem érvényteleníti ezeket, sőt kijelenti, hogy nem eltörölni, hanem betölteni jött a törvényt. A félreértett rendelkezéseket tanításában a helyére teszi és mindezek mögött is felmutatja Isten megtartó kegyelmét, szeretetét és irgalmasságát. Ezért is nagy lehetőség már az újszövetség népeként jobban megismerni ezt a régi isteni rendelkezéseket és törvényeket tartalmazó bibliai könyvet, hogy ezáltal is gazdagodjunk hitben, ismeretben, az Isten iránti elköteleződésben, látva, hogy mit is jelent az áldások útján, az élet ösvényén haladni a Krisztusban kapott és benne elérhető mennyei ígéret földje felé.

Az elkövetkező vasárnapokon, az istentiszteletek alkalmán fedezzük fel együtt ezeknek a régi törvényeknek a mában is érvényes isteni üzenetét, ismerjük meg Isten szabadító szeretetét Mózes 5. könyvének igéin keresztül is.