Kedves Mónika!

Misi bácsival együtt még az év elején megbeszéltük és elhatároztuk, hogy amikor a doktori címedet megszerzed, majd együtt ünnepeljük meg. A disszertáció rengeteg munkát, odaadást, türelmet, éjszakázást igényelt. Ez a szakdolgozat gyülekezetünk történetéről szól. Neked köszönhetjük, hogy 1956-tól kezdve az évek során összegyűlt anyagnak utánanéztél, iratokat gyűjtöttél és végül megírtad a disszertációt. A doktori vizsgádat Komáromban tetted le sikeresen. Ezért a munkáért a gyülekezetünk minden tagja velünk együtt hálával tartozik neked, és ezt az egyháztörténeti tudományos dolgozatot később nyomtatásban is olvashatják majd.

Misi bácsi többször említette, hogy mennyire jól esett neki és örült annak, hogy a disszertációdat neki ajánlottad. Sajnos áprilisban váratlanul elhunyt és már nem tudja ezt neked személyesen megköszönni.

Szívből gratulálunk az egész családunk nevében a doktori cím megszerzéséhez!

Szeretettel, Zsuzsa néni,
nt. Soós Mihály, áldott emlékű református lelkipásztor felesége

* * * * *

Ajánlás: „Itt egy célra gondolunk: az örömre, hogy mi Krisztus szőlőskertjének különösen veszélyeztetett helyén dolgozhatunk, és ezt megoszthatjuk.” Nt. Soós Mihály, 1967

A doktori értekezést nt. Soós Mihálynak, az Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat keretében több mint fél évszázadon át szolgáló lelkipásztornak ajánlom tiszteletem és szeretetem jeléül a következő bibliai igével: „Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!” (Máté 25,23)

Köszönetnyilvánítás: Szeretném megköszönni nt. Soós Mihálynak azt, hogy életével és szolgálatával megmutatta, mekkora értékeket rejt a külhoni szórványszolgálat.

(Karvansky Mónika, 2017, Doktori disszertáció, Idézetek)