Reményt veszített világban élünk. A 21. század zűrzavara, tomboló harcai, farkastörvényei, kilátástalan holnapjai megrabolják az embert. A reménység szikrái alig-alig pislákolnak az emberi szívekben. A reményt, mint utolsó szalmaszálat is lassan elengedi a hitét, erejét, holnapját veszített emberi lélek. Hitetlen, örömtelen és békétlen idők ezek, melyek a világra virradnak. Hová vezeti mindez a világ kerekét és az emberek életét?

Óhatatlanul is az Ezékiel prófétával történtek képei törnek elő, aki a megszáradt csontokkal teli völgyben Isten parancsára prófétál. „A négy égtáj felől jöjj elő, lélek...!” Akik addig így panaszkodtak: ”Elszáradtak csontjaink, és elveszett a reménységünk, végünk van.” Azoknak hangzik a próféta szájából Isten üzenete: „Lelkemet adom belétek, életre keltek… Akkor megtudjátok, hogy én az Úr, meg is teszem, amit mondtam.”(Ezékiel 37. rész)

A megelevenedéshez, az újjáéledéshez nem elég az emberi erő. A Lélek megelevenítő és megújító szele kell, hogy átjárja ma is az embereknek a lelkét és a világot, mint a reménytelenség völgyét.

Mert a megszáradt csontok is meghallották Istennek igéjét, a próféta szavait és hit ébredt bennük. Elhitték azt, hogy Isten szavai és ígéretei biztosak és valósággá válnak!

Testvéreim, a mi Istenünk a reménységnek az Istene! Azé a reménységé, amelyik a hit által betölti lelki életünket és külső világunkat teljes örömmel és békességgel.

Ebben a reményt veszített világban a páli ige azt kiálltja bele a mi életünkbe és a világ zűrzavarába is, hogy a Szentlélek ereje által bővölködni fogunk a reménységben!

Isten az Ő Igéje és Lelke által a Teremtés hajnalán káoszból rendet teremtett. Az első Pünkösd reggelén a bizonytalan tanítványokból hitvalló apostolok lettek. Péter igehirdetését hallván az összesereglett tömegből gyülekezet, egyház teremtődött.

A keresztyén reménység egészen bizonyos várakozás, mely nem szégyenít meg, mely hiszi Isten szavát, átéli Isten szeretetét és kegyelmét, mely lelkünknek biztos és erős horgonya.

Várjuk a 21. század Pünkösdjét, hogy a világ kaotikus sötétségét a mennyei dicsőség fénye ragyogja be, hogy a teremtett világban prófétáljanak fiak és lányok, látomásokat lássanak az ifjak és újra reményteljes jövőt álmodjanak véneink (ApCsel 2,17b).

A 21. század reménytelen idejébe és világába a keresztyén világ könyörgésben kiáltsa Isten felé: „A négy égtáj felől jöjj elő, lélek!”

Hadd söpörjön végig életünkön és világunkon a reménység Istenének újjáteremtő, életet teremtő és megelevenítő Lelke, hogy a Szentlélek ereje által mi is a reménység bőségében a hitben teljes örömmel és békességgel telve élhessünk a háromságos Szent Isten dicsőségére.