Jézus bíztató ígérete, mellyel tanítványait bátorította: „Ha szerettek engem, megtartjátok az én parancsolataimat; én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.“ (Jn 14,15-17)

Az Apostolok Cselekedeteinek tudósításából pedig értesülünk a beteljesült jézusi ígéretről: „Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen, hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel...“ (ApCsel 2,1-4a)

A megígért Pártfogó megjelenik, kitöltetik a tanítványokra és ekkor az elbújt tanítványi sereg, akiknek szíve félelemmel és kétségbeeséssel volt tele, kilép a négy fal közül, előáll Péter és hirdeti a megfeszített és feltámadott Krisztust.

A Szentlélek munkája és csodája, hogy a zsidó aratási ünnepre az egész világból összesereglett népek fiai értik ezt a beszédet, hallják a tanúságtételt Jeruzsálemben, melyet majd ők is visznek tovább erről a helyről a föld végső határáig.

A Szentlélek, mely a bátorságnak, az erőnek és az igazságnak Lelke, nem pedig a félelemé, a meghunyászkodásé, a gyávaságé, elindítja a tanítványi sereget Jézus missziós parancsának betöltésére. Ennek első aktusa, első csodája, hogy Péter prédikációjára megtér és megkeresztelkedik 3000 ember. Megszületik a jeruzsálemi gyülekezet, elindul az egyház útja a világban./p>

Egy nagyon fontos dolgot kell itt megjegyeznünk. Sokan és sokszor a világtörténelem idejében és a mai időkben is a Szentlélek munkáját és csodáját félreértelmezték, tudatosan vezettek félre embertömegeket és állították, hogy ők a Szentlélek által szólnak, beszélnek érthetetlen nyelveken. Egyet mindig tartsunk szem előtt: a Szentlélek Isten mindig Krisztusra, az ő váltságművére mutat. Soha sem másra! Ezt jelenti ki annak, akinek a szívében lakozást vesz. Általa értjük meg Jézus parancsolatait, általa válik Jézus ígérete valósággá a mi életünkben is: „Azon a napon megtudjátok, hogy én az Atyámban vagyok, ti énbennem, én pedig tibennetek.” (Jn 14,20). Tehát a Szentlélek az Atyával és Krisztussal köt egybe minket, méghozzá úgy, hogy a szívünkben munkálkodik.

Péter bizonyságtételét, prédikációját így fejezi be Jeruzsálem főterén: „Tudja meg hát Izráel egész háza teljes bizonyossággal, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.” (ApCsel 2,36)

Ez a péteri üzenet nekünk is szól: Krisztus és Úr az a Jézus, aki ember alakjában, hozzánk hasonló lévén eljött, hogy a mi bűneinket elhordozza és megváltson ezekből. A mindenkori bűnös embernek szól ez az üzenet: a te bűneid feszítették keresztre azt a Jézust, akit Isten Úrrá és Krisztussá tett, akinek minden hatalmat a kezébe adott.

Tiltakozhatunk, hogy a mi bűneink még nem voltak sehol, amikor Krisztust keresztre feszítették. De azoknak az embereknek a nagy többsége sem volt Jeruzsálemben 50 nappal azelőtt, amikor Jézus ítélete és keresztre feszítése megtörtént. Mégis a Péter prédikációját hallgatók a Lélek megvilágosító igazságra mutatása alapján rájönnek, meglátják, hogy az ő bűneik vitték fel az Isten Fiát a keresztre.

Csak ezután térnek meg. Ezután kérdezik meg Pétert és az apostolokat, hogy mondjátok meg nekünk, atyámfiai férfiak, mit tegyünk? Mit tehetünk, hogy megszabaduljunk bűnös állapotunk átkától? A kérdésükre elhangzott válasz ma is érvényes, ható és megtapasztalható: „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékait.” (ApCsel 2,38)

Ők megtették és megszületik az egyház, a Krisztus teste a világban. Az az egyház, amibe mi is mindnyájan a szent keresztség sákramentuma által betagoltattunk, aminek áldásaiban mi is részesülünk, és ahol azt a szent közösséget élhetjük meg, melyet nem ember alkotott. Mert az egyház, a gyülekezet sohasem egy emberek által létrehozott kultúregyesület, ideológiai csoport, hobbykör. Nem! Az egyház az Isten Szentlelke által megteremtett valóság, melyben a teremtő, a létrehozó és fenntartó mindvégig a Szentháromság Egy és Örök, Igaz Isten. Ezért az egyház ebben a világban addig létezik majd, amíg el nem éri azt a célját, amit Isten szabott számára Krisztus által. Amely cél abban a két szentségben, sákramentumban testesül meg, melyet Krisztus adott, parancsolt tanítványainak és nekünk is.

„Elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és ímé, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,19-20)

„Ezt cselekedjétek, az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.” (1Kor11,26)

A világ végezetéig, testével, az egyházzal, velünk van Krisztus, akinek felismerésére a Szentlélek vezet el. Minden igehirdetés és úrvacsoravétel az ő halálát hirdeti, a megfeszített Krisztust hirdeti mindaddig, amíg ő eljön.

Így vált a Szentlélek kitöltetése által egy kis csapatból bizonyságtevő tanú Jeruzsálem főterén. Így lett az Ige hirdetésének teremtő ereje által egyház, ahol Krisztustól kapott, szerzett és parancsolt szentségek által ma is emlékezünk az ő váltságművére, erősödünk hitben, és mindezt annak az egyháznak tagjaként, amely az ő teste és ahol ő a fej, a fő, a vezető – a győzedelmes Úr.