A Heidelbergi Káté létrejötte

III. Frigyes, az istenfélő, szelídlelkű választófejedelem 1562-ben arra az elhatározásra jutott, hogy országa számára egy megfelelő kátét készíttet, hogy úgy a gyermekek, mint a felnőttek kezébe a keresztyén vallás igazságainak világos és hitet erősítő összefoglalását adhassa, és amely könyv a más vallásúakkal szemben a református egyház hit és erkölcstani elveit világosan felmutathassa és igazolja. Két heidelbergi tudóst bízott meg a Káté elkészítésével a fejedelem, ami már 1563 januárjában meg is jelent Heidelbergben német nyelven Ursinus Zakariás és Olevianus Gáspár tollából ez alatt a cím alatt:

"Katekizmus, azaz keresztyén tanítás, amint azt a pfaltzi választófejedelemség egyházaiban és iskoláiban gyakorolják".

Még ebben az évben megjelent latin fordítása is, amely lehetővé tette, hogy más országokban is ismertté váljon.

A Heidelbergi Káté elterjedése Magyarországon

Magyar fordításban először Huszár Dávidnak, a pápai prédikátornak tollából került kiadásra a Káté 1577-ben. Szenci Molnár Albert a Káté rövidített formáját írja meg "Kis Catechismus" címen, ami 1607-ben Herbornban jelent meg első ízben az ő zsoltáros könyvével együtt. A ma is közkézen forgó Erdős-féle Káté-fordítás 1891-ben látott napvilágot Erdős József néhai debreceni professzor kiváló munkájaként, aki az elavult nyelvezetű régebbi fordítások helyett újabbkori magyarsággal szólaltatta meg a Kátét.

A Káté sorsa összeforrt az évszázadok folyamán a magyar református egyház történetével. Felette is elzúgtak üldöztetések viharai, de rajta is megmutatkozott Istennek megtartó és szabadító hatalma.

A Heidelbergi Káté személyes jellege

A Káté személyes jellege felfedezhető abban, ahogyan egyes szám vagy pedig többes szám első személyben (én, mi) tárja elénk a válaszokat.

A Káté szavaiban az az ember szólal meg, aki megtalálta a maga "vigasztalását". Ebben a vigasztalásban feloldódott "mind életének, mind halálának" minden szorongató kérdése, és pedig olyan teljesen és véglegesen megoldódott, hogy más vigasztalást nem is keres, nem is tart lehetségesnek. "Egyetlenegy vigasztalás" ez neki.

A Káté írói azért írták meg ezzel az ember húsába és életébe vágó személyes megfogalmazással a válaszokat, mert számítottak arra, hogy sokaknak ajkán úgy fog megszólalni, mint a valóságnak őszinte megvallása, mely Istenben gyökerező szívből és az ő nagyságos dolgainak ismeretéből fakad hitvallásként és szívbéli bizodalomként.

Ebben a személyes hitvallásban megtapasztalhatóvá válik, hogy Isten az Ő Fiában az övéihez hajol, mindenkihez egy-egyenként és nyáját megszabadítja, megőrzi és megtartja, hogy szeplőtelenül, tisztán állhassunk meg előtte Jézus Krisztus érdeméért. Ebből a személyes meggyőződésből megszületik az a tapasztalati valóság, mely által hittel mondhajtuk, hogy Isten az Ő Fiában mindeneket egybeszerkesztett.