Isten üdvterve pontosan és biztosan megy végbe a világ és az ember életében egyaránt. Üdvtervének egyik fontos állomása a Szentlélek kitöltetése a világban, amikor is új korszak, eszkatológikus távlatokba nyúló korszak kezdődik el a teremtett világban. Isten Pünkösd ünnepén, a Lélek kitöltetése által hívja életre a láthatatlan világból a látható világba az egyházat, melynek funkciót és célt szab: hirdettessék az evangélium, a szabadítás örömhíre a föld végső határáig.

Nézzünk most vissza az ünnepes félév üdvtörténeti ünnepeire és lássuk meg, hogy milyen kegyelemmel, milyen szeretettel jön közel hozzánk az Atya az Ő Fiában, az Ő Lelke által, hogy megismerhessük őt.

Jézus születése, Karácsony ünnepe, Nagypéntek, a keresztre feszítés gyásza, a Húsvéti üres sír titka, Jézus mennybemenetele, majd pedig a Vigasztaló és Pártfogó elküldése nem évről évre ismételt ünnepek csupán. Mindezek ígéretek! Olyan isteni ígéretek, az ószövetség idejében tett és prófétált ígéretek, amelyek a történelem folyásában beteljesedtek. Isten terve megvalósult, mert az Ő ígéretei nem üres szólamok csupán. Ő megígérte, hogy szabadítót küld – és elküldte. Majd Szabadító Urunk, mikor visszatért abba a világba, melyből jött és az Atya jobbjára ült, vagyis átvette hatalmának gyakorlását mennyen és földön, elküldte a megígért Szentlelket. Mint láthatjuk, ez sem egy friss ígérete Istennek. A jóéli prófécia majdnem háromezer éves. Időben és térben – Krisztus mennybemenetele után, Jeruzsálemben a város közepén kitöltetik az Úr Lelke. Jézus tanítványai szólják és hirdetik az igét, Jeruzsálem lakosai és az akkori világ minden országából összesereglett embercsoport a maga nyelvén érti azt. A jóéli prófécia beteljesedett közöttük: szél, füst, lángok – prófétálnak a fiak és lányok.

Istennek még két konkrét ígérete van erre a világra nézve:

1. Jézus Krisztus visszajövetele dicsőségben.
„Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe.”
(ApCsel 1,11)

2. Új ég és új föld ígérete - Péter apostol 2. levelében is meg van írva, de már Ézsaiás könyvében is benne van az ígéret:
„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások megégnek. …
De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.”

Kedves Testvérek! Pünkösd ünnepére készülve szeretném, ha mi is hittel látnánk, hogy vannak Istennek ígéretei, amelyek már beteljesedtek a történelem idejében, emberek életében és vannak olyan ígéretei, amelyek beteljesülése még a történelem előtt áll és akár a mi életünkben is bekövetkezhet, hiszen sem a napot, sem az órát nem tudjuk, mikor jön el az Úr napja.

A jóságos Isten már beteljesült és eljövendő ígéretei minden ember életére, így a miénkre nézve is rendkívül fontosak és jelentőségteljesek. Minket is megváltott az ő ígérete által, úgy, hogy elküldte számunkra a szabadítást Fiában, a lelkét ígéri és adja mindnyájunknak, hogy ennek felismerésére eljussunk és megértsük az Ő igazságát. És bizony a végső ítélet napját mi sem kerülhetjük majd ki.

Az ausztriai magyar diaszpórában élő keresztyének a történelmi Magyarország sok részéről jöttek, de mégis a Bécs-Belváros-i, vagy a Linz-Leonding-i templomban, együtt, a Lélek hívása által a közösségben hallják és értik az igét, hasonlóan ahhoz, mint a Jeruzsálembe megannyi országból és tartományból érkezők. Templomainkban is hangzik a prófécia, hangzik Isten ígérete. Az Ő Lelke segítségével abba a jövőbe tekinthetünk közös reménységgel, amely ezen a világon is túlmutat.

A hirdetett Ige által, mint ott, Jeruzsálem főterén egykoron, Péter igehirdetése által, az Úr Lelke munkálkodik bennünk – és értjük az ő igéjét a mi nyelvünkön. A látható ige által, az Úrvacsora és annak jegyei által pedig emlékezünk azokra az ígéretekre, amelyek már beteljesedtek és szabadítást hoztak mindnyájunknak.

Isten ígéretei Testvéreim nemcsak a történelemben teljesednek be, hanem minden ember életében is valósággá válnak.

A keresztség által Isten gyermeke betagoltatik a közösségbe, az anyaszentegyház kötelékébe. Majd az ember hitben és ismeretben növekedvén megismeri Krisztust, mint bűnből szabadító, megmentő és örök élet ajándékának zálogát neki ajándékozó Megváltót.

Milyen csodálatos dolog az, mikor az ember felismeri az Úr kegyelmét és vezetését. Felismeri, hogy nem az ő ereje, hanem az Istené munkálkodik az életében. Eljut odáig, hogy az életében minden kegyelem. Isten előbb adott, mint az ember adni tudott volna. Az Isten előbb szeretett, mint az ember szeretni tudta volna őt. Az Isten előre elkészített mindent, hogy megváltsa az embert, amihez ő hozzátenni semmit nem tud. Ennek felismerésére, az igazságra, az Isten igazságára vezérlő Lélek vezet el mindnyájunkat.

És mikor hitben és ismeretben felnövünk, akkor látjuk meg igazán, hogy kik is vagyunk mi a szentséges Istennel szemben. Kegyelmére vágyakozók, irgalmában és szeretetében élni akarók, akik hitük kolduskarjával kapaszkodnak a Szentháromság, egy örök és igaz Istenbe.

Váljék a mában is újra valósággá és megtörténtté a jóéli prófécia közöttünk, akik a nagy Magyarországnak sok szegletéből jöttünk és Ausztriában halljuk anyanyelvünkön az Isten ígéreteit a gyülekezet közösségében. Lelkét tölti ki ránk is az Úr, hogy a véneink új életet álmodjanak. Ifjaink pedig látomásokat lássanak a Lélek által.

Isten az Ő Lelkét azért küldi alá és adja nekünk, és azért tölti ki minden halandóra, hogy ifjúként a látomásainkat megértsük, vénként pedig álmodni tudjuk a jövőt. Mégpedig úgy, hogy ifjúként felismerjük az Isten által tett csodákat, jeleket, az égen és a földön. Vénként pedig ne a végső óra félelmétől rettenjünk éjszakánként, hanem idős, agg fejjel merjünk álmodni hittel jövőt és életet. Így vezet mindvégig Isten Szentlelke. Életutunkon megismerjük őt, mint kegyelmes, szabadító Istent, és a végén pedig meglátjuk benne az örök élet reménységét és nekünk is elkészített üdvösség koszorúját.

2013 Pünkösd ünnepére készülve a jóéli ígéretnek ezt a legnagyobb ajándékát kívánom minden kedves Testvérünknek: Mikor eljön az Úr nagy és fenséges napja, mikor az utolsó ígérete is valósággá válik Istennek és ennek a világnak a küldetése lejár, a Lélek által tudjuk kiáltani akkor is, mint most is, hogy Abbá, Atyám! És üdvözülni fogunk, mert ő ezt ígérte:

„Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.”
(ApCsel 2,21)

Végezetül Pál apostol szavai erősítsék meg hitünket:

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk“.
(Róm 8,15-17)
Ámen.