A hétköznapok idejébe (a kronoszba) az ünnep ideje (kairos) köszönt be. Advent négy hete olyan ünnepi idő, mikor Isten szeretetének nagy napjára készülünk. Ezt az Istentől eltávolodott világot úgy szerette Isten, hogy elküldte Fiát a földi világ és idő határai közé, hogy hidat építsen Benne menny és föld között, az idő korlátai és az örökkévalóság között. Azért, hogy életünk ne a halál által határolt, véges kronosz, hétköznapi idő legyen, hanem hitben, reménységben leélt 70-80 esztendő, ahogyan a zsoltáros is mondja. Ez az idő felkészülés arra a nagy ünnepre, amely majd a Ő asztalánál, az Ő házában, a mennyei lakomán vár reánk. Ezért tehát Testvéreim arra az ünnepre, mely megváltásunk és szabadításunk garanciája, Jézus születésének örömhírére úgy készüljünk, mint akik tudják, hogy nem hiábavalóságok által váltattak meg, hanem a földre jött Isten szeretete által, akiben mindannyiunk számára megnyílt a menny. Isten az eget repeszti szét, hogy lehajoljon hozzánk és felemeljen magához. Nem kevesebbet, mint ennek a felemelésnek örömét éljük át az ünnepre készülésben! Kívánom Testvéreimnek annak megtapasztalását, hogy Ő mindennapon velünk van a világ végezetéig. Ha pedig Isten velünk, akkor életünk ideje már itt a földi létben ünnepi idő, mert Istennel töltjük, Jézussal éljük a Szentlélek vezetése által. Ez a mi reménységünk és gazdagságunk, hogy Krisztus által Isten fiainak neveztetünk, akik örökül bírják a menny kincseit idelenn és odafönn egyaránt.