Csendesebb lett a világ. Az ünnepek fényei egy-egy gyertyalángban, az ünnep hangjai egy-egy karácsonyi énekben átmelegítik lelkünket. Az elhalkult világ történéseiben, ünnepi mozdulataiban beszél a csend. Megindít lelket, dobogtat szívet. És ezekben a napokban a templomok csendje erőteljesebben „belekiált” a világba. Üzen a hirdetett Igén keresztül, üzen a látható Igén keresztül, a közös karácsonyi éneken keresztül, a közös imádságon keresztül. Egy olyan ígéret üzenete hangzik újra a templomi istentisztelet csendjében, melyet már prófétáltak a próféták, hirdettek Isten küldött emberei. És ezt hirdetjük mi is. Immanuel – Velünk az Isten!

Ez az ígéret teljesedett be a Karácsonyban. Ez lett nyilvánvalóvá ott, a betlehemi jászolban. A megszületett Jézus, a földre jött Istengyermek reménységet és üdvösséget ajándékozott a világnak.Mi történt akkor? Isten az egész Római Birodalmat mozgatta meg, hogy József és Mária Betlehemig jusson. Az egész földkerekség összeírását egy császár rendeli el. Még egy ilyen hatalmas embert is, mint a császár, az akkori világ leghatalmasabb ura, akinek lábai előtt az egész világ alattvalóként hever, még őt is hatalmában volt Istennek eszközként felhasználni, csakhogy a régi prófécia, a régi ígéret – az üdvösség ígérete beteljesüljön.

A napkeleti bölcsek útmutató csillagot követtek. Még Heródes ravasz terve sem állíthatta meg őket. A csillag, mely a Messiáshoz vezető utat mutatta szintén már az ószövetség prófétái által meghirdetett prófécia beteljesülése.

Látjátok Testvéreim! Az Isten nemcsak az akkori lakott világot, hanem az univerzumot, a világmindenséget is mozgásba hozta. Micsoda hatalom, micsoda isteni akarat, micsoda nagyság – és mindezt az Istenétől elpártolt emberért teszi. Mert Ő az emberrel akar lenni.

A pásztorok angyal szavát hallották, mennyei seregek Istent dicsőítő éneket zengtek az éjjeli hegyvidékes legelő fölött. És ezt látjátok Testvéreim!? Emberi ész határait túllépő dolgok történnek meg. Isten nemcsak a látható világot, eget és földet mozgatja meg, hanem a mennyei világot, a láthatatlan világot is.A pásztorok angyali parancsra indulnak a jászolig. A pásztor, mint ember, az akkori világ kivetettjének, tisztátalannak, bűnösnek számított. Ez a zsidó vallási szempontból elveszett embersereg, a pásztorok, egész nyájukat otthagyva elmennek, hogy üdvösségükkel találkozzanak. A megszólított pásztoroknak, a világ szemében kivetett bűnösöknek a lelke megváltás után vágyott. Elindultak az angyali hírnök szavára, mint egykor Ábrahám, mert hittek a mennyei üzenetnek.

A kérdés most az, hogy te az isteni szóra elindulsz-e és eljutsz-e a betlehemi üdvösség jászolához, melyben az Isten gyermek képében beleszületett a világba, hogy akinek szeme van a látásra, meglássa üdvösségének zálogát, mint egykor az agg Simeon, aki isteni próféciát lát beteljesülni a kisdedben: „mert meglátták szemeim az üdvösségedet, amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izraelnek!” (Lk 2:30-32)Bizony Testvéreim, egy nagyon nehéz élet indult útra ott Betlehemben. Egyetlenegy célért – az ember megmentéséért. Azért mert Isten a világgal akar lenni, azért, hogy egyen-egyenként és a közösségben elmondhassuk: Immanuel - velünk az Isten! Ámen.