Hálát adni jöttünk az Úr elé. Méghozzá nem másért, mint a legfontosabb dologért e földi világban. A mindennapi kenyérért, testünk táplálásáért.

Az ember osztályrésze a vetés. A munka. A kitartás. A vetés jelenti egyben a jövőre gondolást, a távlatokat, melynek célja kell, hogy legyen... A vetés e földi világban türelempróbáló, fáradtságos munka. A mag elvettetik, földbe hull, elpusztul, hogy új élet fakadjon belőle. Halljátok Testvéreim mekkora csodát élhetünk át minden évben, mekkora áldásnak lehetünk tanúi minden egyes alkalommal, mikor vetünk? Mert a vetéshez a reménység társul. Megtanít remélni abban, hogy munkánknak gyümölcse, termése lesz. Viszont nagyon fontos, hogy lelkiismerettel tegyük dolgunkat. Nem lehet kényszerrel tenni a vetést. Hogy miért nem? Mert abból máris hiányzik a reménység vágya, a jövőbelátás. Nem lehet csak a fáradtságot látni a munkában, az örömet kell megkeresni, mely előre tekint a gyümölcsre.

Nekünk csak vetni kell, jövőbe néző szemmel várni, hogy az Úr megáldja munkánkat. Kérni az Aratás Urát,hogy földi életünk táplálékát adja meg, tápláljon a mindennapi kenyérrel. A másik fontos dolog, amiről szólnunk kell az Ige fényében egy nagyon komoly figyelmeztetés: „Ne tévelyegjetek, Istent nem lehet megcsúfolni.” Az ember kapzsisága mindig is világokat rengetett meg és sok bajt hozott már a történelem színpadán. Sokszor jóval nagyobb szeletet akar magának a kapzsiság lelkülete lekanyarintani a kenyérből. A mindennapi kenyéradagnak sokszorosát akarja magáénak tudni, felhalmozni, és közben észre sem veszi, hogy ezáltal valakinek a kenyerét veszi el, valaki asztalára nem jut, mert az Ő asztalán a többszöröse van annak, ami neki kellene...

Ne tévelyegjünk, azt jelenti, hogy mi Testvéreim ne essünk ebbe a hibába. A hatalmat hagyjuk meg annak, aki ezt kezelni is tudja, az Istennek. Hiszen tudjuk, hogy minél nagyobb hatalmat birtokol egy ember, annál nehezebb kezelnie azt. Hatalma hatása alá kerül, mely egy idő után összenyomja életét, lelki békességét keresi, de nem találja. Pál apostol a vetés szimbólumát használja földi életünkre: vethetünk test szerint és vethetünk a Lélek szerint is. Attól függően, milyen lelkület van bennünk, melyik vetés érik be életünk végén, kapjuk a jutalmat. Pál nagyon radikálisan a nevén nevezi, hogy ki mire számíthat. Aki a testének vet, az a testből arat pusztulást. Aki Lélekből vet, az a Léleknek arat örök életet.

Ha Isten Lelke szívünkben vesz lakozást, akkor a vetésünk lelki vetés lesz és vidám szívvel nézhetünk az örök jövő elébe. Így mondja Pál a Galata levél 5 részében: „Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét.„ Tehát hitből reméljük a jövőt...

Bizony Testvéreim, mint látjátok tényleg van miért hálát adni. Hiszen a beérett földi vetésért örvendezhet szívünk, a mindennapi kenyér áldásáért dícsérhetjük mennyei jó Atyánkat. De mindezen felül a földi vetés képére formálva láthatjuk, hogy életünk vetése is beérik egykor és örvendezhetünk jövőbe néző szemmel és reménytől teljes szívvel, mert az Aratás Ura örök élettel ajándékozza meg benne hívő gyermekeit. Ámen.