Lehajtjuk fejünket Nagypénteken, mert semmi mentségünk nincsen. “Mind, ami kín s ütés ért, magunk hoztuk reád.” Részesei vagyunk szenvedésednek bűnünkkel, hitetlenségünkkel, szeretetlenségünkkel. Amikor megkeményedett szívünk igazságai visszahullanak ránk és vádolnak, te szenvedsz akkor. És te szenvedtél ott a Golgotán egyszer s mindenkorra mindnyájunkért. Légy áldott, hogy értünk hordoztad el a keresztet. Köszönjük Urunk, hogy megállhatunk kereszted előtt, amely diadalmasan ragyog “elmúlás és rom” felett, mindnyájunknak megváltást és új életet hozva. Rád tekint most hitünk, aki halott voltál és íme élsz, mert feltámadtál, Te vagy az alfa és az ómega, a kezdet és a vég, aki van, volt, és aki eljövendő. Benned van a mi megújulásunk is. Atyánk, támassz fel minket új életre Krisztusban. Az Ő nevéért kérünk. Ámen.

* * *

Az az alázat

Az az alázat meg nem érthető,
az az áldozat fel nem mérhető,
az a keresztút meg nem járható,
az emberré lett Istennek való.
Csodálva, áldva hódolok Neki,
érettem érnek szent gyümölcsei,
belőlük élek, általuk vagyok...
Hozsánna Néki, KI FELTÁMADOTT!

(Füle Lajos)