Ausztriai Magyar Református Lelkigondozó Szolgálat

Az adakozás bibliai értelme és gyakorlati vonatkozásai

Karvansky Mónika

„A jótékonyságról és az adakozásról pedig el ne feledkezzetek, mert ilyen áldozatokban gyönyörködik az Isten.”
(Zsidókhoz írt levél 13,16)

Az adakozás az istentiszteletnek az a része, amelyet talán a legtöbb értetlenség és félreértés vesz körül. Gyülekezeti tagként meg kell értenünk az adakozás lényegét, melyhez a Szentírás ad útmutatást. A Biblia sok esetben beszél arról, hogy az ember adhat, visszaadhat valamit az Istennek. Dávid király az 1. Krónikák 29,14. versében így ad hálát: „Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit kezedből kaptunk.”

Isten megelőző cselekvése adja az igazi alkalmat az adomány felajánlására. Az adakozás tehát mindig a hála megnyilvánulása. Az adakozást az önkéntesség motívuma köti egybe, arról az élethelyzetről van szó, amikor az egyén a maga akaratából Isten megtapasztalt kegyelmére válaszol.

Maga az istentisztelet, az ünnep, amelyen az adományok felajánlása történik, az öröm alkalma. Az ünneplés alapja Isten szabadító és megáldó tette, az adakozás, mint az ünnep szerves része, erre a tettre adott emberi válasz. Aki ennek tudatában van, az örömmel ad, így adománya valóban hálaáldozat lesz, nem pedig kényszerű adomány: „Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem.” (Zsolt 50,23)

Az adakozásnak szív szerintinek kell lennie. Isten a szív tisztaságára, az adakozási szándék őszinteségére tekint. Ezzel szemben az adakozás megcsúfolása a hazug áldozat, amelyet ostoroztak a próféták is. Jézus elítélő kritikát mondott a képmutató, farizeusi adakozásról. Pál apostol a szeretet nélküli adakozás haszontalanságáról írt.

Az adakozás végső célja a konkrét célok megvalósulásán túl az Úr dicsőítése. Ő fogadja, vagy utasítja el azt. Ő tekint kedvesen a készséggel adakozóra, és Ő ítéli meg a képmutatót. „Mindenki úgy adjon, ahogyan előre eldöntötte szívében, ne kedvetlenül vagy kényszerűségből, mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Kor 9,7)

Az adakozásban valósul meg, amit Isten az ember életétől és istentiszteletétől vár: az Úr dicsőségének szolgálata. Kálvin János az adakozást az istentisztelet részeként cselekvő imádságnak nevezte.

„A jókedvű adakozót szereti az Isten.” (2Kor 9,7)

Forrás: gyakorlatiteologia.hu, Dr. Kádár Ferenc: Az adakozás bibliai értelme és gyakorlati teológiai vonatkozásai - tanulmány

Dr. Karvansky Mónika református lelkipásztor

* * * * *