Húsvéti ünnepkör idejét éljük. Az üdvtörténetnek azon napjait ünnepeljük, mikor Isten egyszülött Fia átokká lett érettünk, hogy mi áldást és kegyelmet nyerjünk. A böjt idején alkalomról alkalomra próbáltuk ezt a hatalmas isteni titkot nyitogatni, melynek értelmét és erejét hitünk látásával tapasztalhatjuk meg. Tekintsük át egy-egy ünnepnapnak nekünk szóló üzenetét, fogadjuk szívünkbe az Isten által megbizonyított kegyelmet. Ennél nagyobb öröm nincs e világon.

Virágvasárnap tragédiája

Amikor közelebb ért, és meglátta a várost, megsiratta, és így szólt: „Bár felismerted volna ezen a napon te is a békességre vezető utat! De most már el van rejtve a szemeid elől. Mert jönnek majd reád napok, amikor ellenségeid sáncot húznak körülötted, körülzárnak és mindenfelől szorongatnak, földre tipornak téged és fiaidat, akik benned laknak, és nem hagynak belőled követ kövön, mert nem ismerted fel meglátogatásod idejét.
(Lukács evang. 19:41-44)

Jézus hangos éljenezés közepette bevonul Jeruzsálembe. A nép számára ez a vigasság napja. Öröm, tánc, kiabálás, zöld pálmalevelekkel való integetés – ezek mind a virágvasárnapi történet jellemzői.

A nagy ujjongásban, a nagy vigadalomban valaki sír. Jézus. Rátekint Jeruzsálemre és sír. Elhangzik az igaz vád: „Jeruzsálem, nem ismerted meg meglátogatásod idejét.“

Jézus túl lát az őt üdvözlő, víg tömegen. Túl lát Jeruzsálem falain. Látja, hogy akikhez jött, azoknak szétszórattatás, leigázás, hontalanság lesz osztályrészük. Látja, hogy a városfalak leromboltatnak, a templom, a kultusz központja rommá lesz.

Így lesz Virágvasárnap öröme a pusztulás tragédiájává.

Miért? Mert nem Isten Fiát üdvözli a tömeg, hanem elképzelt, áhított tulajdonságokkal ruházza fel Jézust. A nép jólétet, országot, gazdagságot akar, de mindenekelőtt szeretné levetkezni az idegen igát.

Jézus pedig sokkal többet kínál számukra a virágvasárnapi út végén reá váró kereszten át. A megváltás ajándékát, az örök élet elnyerését abban az országban, ami nem evilágból való, de ahol ő az Úr.

Ma vajon mi kísérné Jézus bevonulását? Lenne örvendező embersereg, aki ruháit terítené elé? Ha beérne a városba és annak templomaiba, mi történne? Bizony Testvéreim szinte semmi. Látná az üres templompadokat. Látná a rengeteg tévelygést, a hamis váradalmakat. Az emberek szívének vágya és az ő világa mit sem változott 2000 év múltán. A mai helyzet jövője láttán vajon nem fakadna-e sírva Jézus?

Virágvasárnap ünnepén, nekünk, akik szívünkbe fogadtuk Krisztust a világ királyaként, minden idők és világok Királyok Királyaként kell ünnepelnünk őt. Virágvasárnap tragédiája láttassa velünk, hogy Krisztus ma is a békesség fejedelmeként vonul be életünkbe. Mi pedig életünk Királyaként üdvözöljük őt derekunkat felövezve a hit minden fegyverével.

A Koponya-hegy öröme

„Tizenkét órától egészen három óráig sötétség lett az egész földön. A nap elhomályosodott, a templom kárpitja pedig középen kettéhasadt. Ekkor Jézus hangosan felkiáltott: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!“ És ezt mondva meghalt.“
(Lukács evang. 23: 44-46)

A Golgota keresztje, a megfeszített Krisztus örök életünk záloga. A passió történései, az Olajfák-hegyi elfogatás, Péter háromszori tagadása a kakasszó előtt, az ostorcsapások, a „Feszítsd meg!“-et kiáltó tömeg, a halálos ítélet, a kereszt gerendái és szögei, mind láttatják velünk, hogy mekkora ára volt a mi megváltásunknak. Nagypénteken a templomokba terített fekete leplek és bársonyok hasadjanak szét! A gyász könnyei forduljanak örömre, mert ott a Golgotán Jézus egyetlen és tökéletes áldozata által a jeruzsálemi templom kárpitja ketté hasadt. A szentek szentje, ahol a főpap évenként elvégezte a nép bűneiért bemutatott áldozatot, nem exkluzív főpapi hely többé.

A meghasadt kárpit üzen nekünk Nagypénteken. A bűnöket törlő vér kiontatott a Koponya-hegyén. Az áldozatok ideje lejárt. Jézus, Isten báránya megáldoztatott a mi bűneinkért. Hatalmas csoda! Nincs válaszfal! Egyenes utunk van az Atyához Jézus Krisztus által.

Reménységünk hajnala – Az üres sír titka

„Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt. Emlékezzetek vissza, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszítettnie, és a harmadik napon feltámadnia.“
(Lukács evang. 24:5b-7)

Húsvét hajnala az emberiség legtitokzatosabb, egyben a legcsodálatosabb hajnala. Az üres sír titka a hívő szívek előtt lesz nyilvánvalóvá. Krisztus feltámadása a mi feltámadásunk záloga.

Húsvét hajnalán az asszonyok üresen találják a sírt. Hallják a mennyei követ szájából a hírt: „Nincsen itt, hanem feltámadott.“

Az asszonyok viszik a nagy hírt a tanítványokhoz. Azóta ezt a nagy hírt, az evangéliumot, az örömhírt adjuk tovább évszázadról-évszázadra, alkalomról alkalomra. Mindent elsöprő hír ez.

Jézus Krisztus győzelmet aratott a bűn zsoldja, a halál felett. Bűnös létünkből szabadító, újjáteremtő isteni akarat ténye az üres sír.

Sokaknak megütközés, másoknak bolondság, de nekünk Isten ereje és kegyelme. Testvéreim! Ne keressük a holtak között az élőt! Ne keressük ma már sírját annak, aki él és dicsőségében készül eljőni hozzánk az ég felhőin.

Keressük életünket és feltámadásunkat Krisztusban, aki magáról mondja, hogy „Én vagyok a feltámadás, és az élet, senki nem mehet az Atyához, hanem ha énáltalam.“